Tavasszal, amikor Gyurcsány kapitulált az MSZP törzsgárdája előtt, az SZDSZ – a rossz alkuk, önmegtagadások, meghunyászkodások, slusszkulcsok és jutalomutazások 14 éve után – úgy döntött, hogy nem tud koalícióban maradni az első és utolsó szocialista miniszterelnökkel, akinek hatalomra kerülésében tevőlegesen is részt vett, nem csak belenyugvással. A helyzetet valószínűleg jól mérte fel, mert ez már végképp nem az a Gyurcsány, akibe 2004-ben a reményüket vetették. Más kérdés, hogy ugyanezzel a logikával létre se jöhetett volna a koalíció 1994-ben, és legalább három olyan kritikus pont volt (1997, 1998, 2002), amikor fel lehetett volna mondani.
Mindegy, a dolog megtörtént, az SZDSZ elnöke pedig Fodor Gábor lett. Az SZDSZ előtt ekkor ötös cél lebeghetett (ránézésre is túl sok egyszerre):
1. Kihúzni az országot a gazdasági csávából (ehhez nagyon kevesek voltak).
2. Megelőzni Orbán hatalomra kerülését és bosszúhadjáratát (tehát az előrehozott választásokat), azaz:
3. Mégiscsak valamilyen szociállberális kormányt hatalomban tartani (Fodor  ízlése szerint ez balra esett volna a Kóka által favorizált gazdasági liberalizmustól, és  ez ellentmondásban van 1-gyel),
4. De olyat, aminek nem Gyurcsány a feje.
5. Valahogy elérni, hogy a következő választáson az SZDSZ megkapaszkodjon a parlamentben (amire akkori és mostani állapotában semmi esélye nincs).

Mindezt talán meg lehetett volna oldani ügyes taktikázással, háttértárgyalásokkal, esetleg nyitással az MDF felé. Magyarul keresni egy konkrét, gazdasághoz értő, el nem használt miniszterelnök-jelöltet, és valahogy – együttműködve más pártok változást akaró normálisaival  összegyűjteni a megválasztásához szükséges parlamenti szavazatokat. Mindehhez a politikai aprómunkához és diplomáciához Fodornak semmi érzéke, de gyanítom, hogy másnak se a mai SZDSZ vezetői között. Ebből lett a "szakértői kormány" soha nem részletezett, nem konkretizált jelszava, amit éppen annak a Gyurcsánynak szegeztek ultimátumszerűen, akivel tárgyaltak, valamint a kormányellenes, üres arcoskodás, ami néha egészen átlátszó, léha piszkálódásban nyilvánult meg. Így sikerült elérni, hogy Gyurcsány, akinek valóban távoznia kellett volna már tavasszal, juszt se engedjen semmit, és ne legyen helyette válságkezelő miniszterelnök.

Az SZDSZ-nek ezekután csak rossz választása volt. Ha nem szavazza meg a költségvetést, akkor a fenti ötös célból semmi nem valósul meg. Ha megszavazza, akkor se. A következőt sikerült elérni.

1. Az ország nem kerül ki a gazdasági csávából.
2. Marad az egyszínű szocialista kormány.
3. Gyurcsány minden valószínűség szerint marad 2010-ig.
4. Amikor is az SZDSZ minden valószínűség szerint kiesik a parlamentből, és:
5. A Fidesz elsöprő választási győzelmet arat . Ha nem kétharmadosat, akkor is véget ér az 1989-ben elképzelt, parlamenti váltógazdaságra, a hatalmi ágak egyensúlyára, fékekre és ellensúlyokra épített rendszer, pontosabban az, ami maradt belőle. Jelen blog terminológiája szerint: teljes körű kuruc hatalomátvételre számíthatunk, ami az eddigi tapasztalatok szerint Magyarországnak soha semmi jót nem hozott, katasztrófát annál inkább.

Köszi.