Egyrészt nyakig vagyok a munkában, másrészt túl sok a téma, harmadrészt a témák közös tartalma a reménytelenség, akkor meg minek hergeljem magam a depresszió és a gutaütés felé, remélem, a Nyájas Olvasó megbocsátja. Úgyhogy csak tömören, taxatíve.

1. Válság, IMF-kölcsön: Gyurcsányék kihagyták az utolsó utáni alkalmat, hogy ha már úgyis borzasztó népszerűtlenek, és most az egyszer éles kényszerhelyzet van, valami tartósan jót tegyenek az országgal. A sok kommentár közül csak egy:, Békesié, valahol középen. Másfelől a Fidesz szemrebbenés nélkül kihasználta az alkalmat, hogy – mintha Orbán pár hónappal ezelőtti nyelvbotlása nem is létezne – ismét a nyugdíjasok istápjaként lépjen fel. Egyszóval megint nincs semmi súlya annak, amit mond. "Kommunikáció". Legalább hét éve más sincs.

2. Kedvenc témáim: UD Zrt. és főleg a Kenedi-jelentés: az előbbit szintén sikerült "kommunikálni", az utóbbit agyonhallgatni. Többek között az ún. Magyar Liberális Pártnak, amelyik minden bizbasszal foglalkozik ráérő idejében, csak ezzel nem. Mintha a megelőző 18 évben nem ez lett volna minden második szava. Ott süllyedjenek el.

3. 56 végső degenerálódása. Pedig emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt milyen hörgés  volt Irving "antiszemita felkelés" teóriája ellen. Változnak az idők.

4. Az új médiatörvény, ami bizonyos források szerint még annál is mélyebben gyalázatos, mint amit az Index megír. Az egyikek 20 év alatt semmit sem változtak, a másikak hozzájuk rohadtak.

5. A mai magyar alkotmányos rendszer mélységes abszurditásának újbóli felszínre kerülése, ezúttal az Alkotmánybíróság népi kezdeményezésről szóló határozatában (ajánlott olvasmány: Holló és főleg Bragyova különvéleménye).

Most így hirtelenjében ennyi. Peter Schutz roolz OK.

Update:

Tegnap az SZDSZ sajtótájékoztatót tartott a Kenedi-jelentés tárgyában. Eredetileg ehhez a poszthoz írtam toldást, de rájöttem, hogy túl méretes, tehát ajánlom ezt az új bejegyzést.