1. Hogy Obama mit mond a gazdaságról, az egy dolog, de a gazdasági tanácsadói között rendesen vannak a szó szoros értelmében vett "chicagói fiúk", Friedmann-tanítványok és tanítványok tanítványai, úgyhogy van némi remény rá, hogy nem csinálja meg, amit mond.

2. Szerintem nem kell túlzottan szorongani a muzulmán kapcsolat miatt. Pontosabban: Obamát agnosztikus anyja és keresztény anyai nagyszülei nevelték. Egyszerűen nem látszik olyan családi hatás, ami mélyen belevésett volna valamilyen muzulmán örökséget. A Jeremiah Wright (->Louis Farrakhan)- és al-Mansour-kapcsolat elég riasztó, de erről nem Obama tehet: így vagy úgy, a chicagói fekete elitbe tartozott, és a chicagói fekete elit, illetve Wright tiszteletes gyülekezete között enyhén szólva átfedés volt/van. Ez a tény független Obamától vagy az apja vallásától.  Amúgy Farrakhan és al-Mansour karrierjét egyértelműen a szaúdi térítő hevület és pénz tette lehetővé (al-Mansourból, a magát szintén alacsony sorból felverekedő New York-i fekete fiúból  személyesen Hálid király csinált valakit , ő tette meg OPEC-képviselőnek). A szaúdi vahhabiták amerikai (és nem mellesleg nyugat-európai) agresszív behatolását Daniel Pipes szokta elemezni (sajnos hiába). A behatolást viszont az tette lehetővé, hogy az amerikai kormányok (a republikánusok is) közönséges stratégiai okokból különleges kapcsolatot ápoltak a Szaúd-házzal. Megint csak nem ajánlatos Obama nyakába varrni.

Mindegy, ez olyan fiatalkori pálya, ami Obama életrajzi adottságaival (származás, bőrszín, hely, idő) gyakorlatilag  elkerülhetetlen volt. Ez a múlt. (És O. mégiscsak magna cum laude végezte a Harvardot, függetlenül attól, hogy ki finanszírozta a tanulmányait). A jelen: Obamát, az országos politikus egy David Axelrod nevű, történetesen zsidó kommunikációs szakember "találta ki".  (Wright morgott is amiatt, hogy Axelrod hatására O. elfordul az igazi gyökereitől.) Ami még jobban tetszhet a multiglobalocionista összesküvés látomásával viaskodóknak: Obama jobbkeze, a Fehér Ház stábfőnöki tisztének (azaz  "Washington második legnagyobb hatalmi pozíciójának") várományosa az a Rahm Emanuel demokrata képviselő, aki nemcsak hogy Izraelben született, de apja az Irgun kommandó tagja volt. Nem hiszem, hogy ez a kinevezés beváltaná a Hamasz várakozásait. Emanuel egyelőre vívódik, hogy elvállalja-e, de ha úgy dönt, hogy igen, szeretném látni a fika és elvbarátai arcát.

3. Végül, mint amerikanofil európai, bízom benne, hogy Obama megválasztásával (akármilyen elnök lesz) enyhül a mostanra beteges méreteket öltő európai Amerika-ellenesség, ami jóval túlterjed a Bush-rühellésen. Elvégre Amerika "az európai ember legsikeresebb vállalkozása", mint néhai Kemény István mondta, és 1945 után sikeresen megmentette Európát önmagától. Az Amerika-gyűlölet: Európa öngyűlöletének átvitele Arra, Akinek Sikerült. Most, hogy Amerika nem lesz olyan kényelmes célpont, Európa esetleg belenézhetne a tükörbe is.

Update:

Rahm Israel Emanuel elfogadta Barack Hussein Obama felkérését a kabinetfőnöki posztra. Ez egyrészt cáfolja az Obama hátteréhez fűződő európai és közel-keleti félelmeket, illetve reményeket. Másrészt az a tény, hogy az outsiderségével operáló, változást hirdető Obama mellett egy harcedzett washingtoni pártpolitikai szakember lesz az elsőtiszt (más, clintonita kinevezésekkel együtt) jól mutatja, hogy a "forradalmat" nem kell annyira komolyan venni. Ez Amerika, itt utoljára 1776-ban volt (akkor sem túlzottan populista) forradalom. Az más kérdés, hogy megkezdődhet a  "hetedik pártrendszer" kora.