Látható a létező jobboldal igyekezete, hogy valami őszintén szerethetőt találjon 1956-ban, ám ehhez saját identitásának alapjait kellene tisztázni, és az nehéz. Nagy Imréből, Dudás Józsefből, Szabó bácsiból, Angyal Istvánból, Mansfeld Péterből, Tóth Ilonából nem lehet konzervatív ikont faragni, az anyag ellenáll. Önmagában a forradalom ténye ütközik a jobboldalisággal. Minden – európai értelemben vett – forradalom, mármint amikor az ún. tömegek lehetetlenné teszik a régi politikai rendszer további működését, per def baloldali. Sok forradalom sok elemében – erőszakról és az addig alul lévők vagy éppen kirekesztettek irracionális vágyairól lévén szó – szélsőbaloldali. 56 se volt más. Ezen a tényen nem változtat, hogy a régi politikai rendszer meg egy hiperbaloldali sztálinista diktatúra volt.

Navracsics Tibor érdekes kísérletet tesz az áthidalásra. Követi a létező jobb 1989 óta folytonos hagyományát,  hogy a zoon politikon cselekvésének, érdekeinek, értékeinek eleven sokféleségét egyetlen kisiskolás szintű erkölcsi kérdésre egyszerűsítse és sterilizálja. "Definíciója" szerint – mért muszáj mindent két szóban definiálni – 56 "az igazság forradalma volt". Nézzük az előző poszt módszerével.

Ami ellen 1956-ban jobb- és baloldali egyaránt fellázadt, utcára vonult

Már itt álljunk meg. 56-ban a kisgazdapárt újjászervezéséig a jobboldaliság árnyékát se lehetett felfedezni, a pártszerveződés viszont nem az utcán történt, ellenkezőleg. Ennyit rögtön az igazságról.

és esetleg életét is áldozta,

Kérdés, hogy a terror halálos áldozatai közül hányan voltak jobboldaliak. Nekem most csak egyvalaki jut eszembe, a Mindszentyt kiszabadító Pálinkás-Pallavicini őrnagy, de 45 után ő is kommunista párttag volt. A fegyveres ellenállásnak – amiért a legtöbb halálos ítéletet kiszabták – nem volt köze a jobboldalhoz. Nagy Imre körének szintén nem.

az a hazugság politikája volt.

Szerintem meg azért vonultak utcára, hogy tűnjenek el Rákosiék, szűnjön meg az ÁVH és menjenek ki az oroszok. Ezek nem morális kérdések.

Az a politika, amely osztálynélküli társadalmat hazudott, miközben társadalmi csoportokat telepített ki, semmisített meg vagy éppen ugrasztott egymásnak.

Ez a politika – bizonyos előzményekkel – 1945-ben kezdődött. Az 56-osok – az orosz jelenlét kivételével a 45 utáni, 49 előtti radikális baloldali forradalom eredményeihez akartak visszatérni.

Az a politika, amely világbékét hazudott, miközben világháborúra készült.

56-ban éppen nem. Már volt hidrogénbomba.  De ha azok a fegyveres felkelők, akik nyugati katonai segítségért mentek be a követségekre, így gondolták volna, akkor végtelenül felelőtlenek lettek volna. Nem gondolták így, úgyhogy csak nagyon naivak voltak.

Amely szabadságot és demokráciát hazudott, miközben embereket börtönzött be, a szabadságjogokat lábbal tiporta.

Ez így igaz, de az emberek nem  a párt hazugsága khm, kommunikációja miatt, hanem közvetlenül a szabadság és demokrácia hiánya miatt lázadtak.

Amely jólétet hazudott, miközben kényszerbeszolgáltatást és jegyrendszert vezetett be.

Nyilván ezért emelte a forradalom magasba a beszolgáltatásért felelős minisztert. A jegyrendszert egyébként 1940-ben vezették be. Rákosiék 1949-ben megszüntették, majd egy-két évre visszahozták, majd 52-re megint megszüntették.  56-ban már rég nem volt, és az Új Szakaszban sokat javult az életszínvonal. Csak a pontosság kedvéért.

Amely az embert hirdette a legfőbb értéknek, miközben állami terrort alkalmazott ellenük és rabszolgasorsban tartotta őket.

Igen, de itt megint csak közvetlenül a terror, és nem a hazugság ellen lázadtak.

Ha tehát lehántjuk a moralizáló burkot, akkor ahhoz az untig ismert tényhez jutunk el, hogy az emberek egy idegen érdekeket szolgáló  terrorisztikus diktatúra ellen lázadtak. Az egyszavas erkölcsi magyarázattal azonban elkerülhető annak a fejtegetése, hogy milyen értékek nevében lázadtak, az ugyanis szétzúzná "jobb, bal, hát nem mindegy" mítoszát.

Hát nem mindegy. A Navracsics-effektus ismeretében ("rendszeresen olyasmikkel támad /eltérően a reaktív Szíjjártó-brigádtól/, amivel bármely pillanatban megtámadhatják a saját csapatát", lásd még az elővágást UD-ügyben Kötcsén ) hajlamos vagyok arra következtetni, hogy valami méretes Fidesz-hazugság van lelepleződőfélben. Évforduló: ha valaki szépen összeszedné és rendszerbe rakná a párt 2006 október 23-i hazugságait, érdekes eredményre jutna.

Toldalék:
Most olvastam az ÉS-ben Kende Péter (nem a dr., hanem a párizsi 56-os) ismertetését Csernok Attila könyvéről. A név zsenge korom papírpénzeiről ismerős, 1982-ig MNB elnökhelyettes volt (csakugyan a hercegprímás távoli rokona), majd kapitálista lett Brazíliában, ma is ott él. Örömmel fedezem föl labanc mániáimat, megszerzem a könyvet, de addig is ideillik, amit a cikk idéz, Csernok sommás véleménye 56-ról:

1956 valamennyi főszereplője félreértett mindent és mindenkit. Moszkvában nem értették a Magyarországon kialakult helyzetet, Nagy Imre félreértette Moszkva szándékait, a forradalmárok Nagy Imrét.  A magyar pártvezetés nem értette az utca erejét, Nagy Imre félreértette a forradalmárokat, a forradalmárok a szovjet vezetés szándékait és a nyugatról kapott biztatást. 1956 októbere a félreértések hónapja volt.

Mármost ez az az 56, ami a mai rendszer sarkcsillaga, aminek a tagadása úgymond a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjének a tagadása (S. L.). Akkor hát lehet csodálkozni, hogy a Magyar Köztársaság ennyire el van szakadva minden józan észtől és realitástól?