Szerintem helyesen keleteurópaihardrockfan-effektusnak kéne írni, de a fene essen a Szabályzatba.
Két hónapja ezt neveztem meg öt  ok közül a negyediknek, amiért a magyar létező jobboldal nem szabadul meg Orbántól: "Emögött az a feltételezés rejlik, hogy ha valakit egyszer régen, kellő összehasonlítási alap híján, jónak tartottunk, csápolással bezárólag, akkor az már a világ végéig jó marad."
("A kérdés az" kezdetű bekezdés, eléggé a vége felé.)

Tudtam én, hogy miről beszélek. Azért "kelet-európai", minden előtag nélkül, mert az ilyen hetvenes-nyolcvanas években divatos, ómódi hard rock bandák kultuszának súlypontja az egykori Szovjetunió területén van, különös tekintettel Szibériára, Kazahsztánra és az elmaradottabb iparvárosokra.  Valamint nálunk: abszolúte nem véletlen, hogy az AC/DC jegyeladásai éppen Magyarországon döntöttek "kelet-európai" (sic) rekordot (no lám). Hozzá kell tenni, hogy ezek a bandák már annak idején sem hoztak semmi újat, a kritika derék iparosoknak tekintette őket, akiktől mindig kitelik egy jó riff vagy színpadi ötlet, de különben zenében, szövegben semmi mást nem csinálnak, mint hogy becsülettel hozzák a három (rosszabb esetben két) akkordot és a hűdekemény/lazacsávóvagyok-kliséket. A kelet-európai fanekre meg, akik a szövegből amúgy se értettek egy nyekket se azonkívül hogy rakk meg hell, azért hatott ellenállhatatlan vonzerővel, mert kikapcsolhatták agykérgüket, az összes létező lebenyt, és áthadhatták magukat a zsigeri, kis- és nyúltagyi jóérzésnek, a lökéshullámoknak, ők végre nem ők maguk, micsoda szabadság. Ez máshol lassanként kiment a divatból, vagy szubkultúrává lett, de nem ám Krasznojarszkban és Kisújszálláson.

Szóval megint valamiben Magyarország vezeti a közép-európai listát. (Ahelyett, hogy szabadságban és gyarapodásban vezetné.) Visszatérve a kiindulóponthoz, az Orbánnal szembeni keleteurópaihardrockfanes kritikátlansághoz: a több nemzedék legjobbjaiban dolgozó csápolási ösztönre, az agykéreg kikapcsolására kitűnő példa a következő:

Az örökös miniszterelnök a református értelmiségiek konferenciáján kifejtette ama nézetét, hogy a jelenlegi válságnak "morális, emberi okai vannak", nevezetesen hogy az emberek, értelme szerint az amerikai hitelintézetek "loptak, csaltak, hazudtak, hamisítottak, eltitkolták a valós tényeket, mindezt ezért tették, hogy minél több pénzhez juthassanak". Namost ez a jelzálogválságnak pont annyira izé, tájékozatlan értelmezése, mint a fika brooklynozása, súlyosbítva azzal, hogy a fikával ellentétben ennek az embernek minden esélye megvan a miniszterelnökségre, a mások sorsába való lényleges beleszólásra. A tudósításokból ítélve annál a mondatnál, hogy "ez egy ember által okozott válság", a helyszínen senki nem röhögött nyerítve, és utána se szólaltak meg a fika idiotizmusát és p. o. Gyurcsány hülyeségeit oly akutan  észlelő jobboldali véleménymondók (bár a baloldaliak se nagyon). Ebben talán  része van annak, hogy most nem hangzott el a zs-szó, aminek minden elhangzása hetekig tartó, lapos és követhetetlen vitákat generál mind a két oldalon. De a keleteurópaihardrockfan-effektusnak is:

Kurva jó, hogy a belemet rezegtetik a lökéshullámok, és nekem nem kell nekem lenni, elég, ha az az, aki, aki a színpadon van. Ha nem lenne igaza, nem lenne ott. Mi pedig nem csápolnánk neki ennyien. Tehát igaza van… [ad infinitum]

Kontraszt. (Megjegyzem, tanulságos, hogy a "self-reliance" elve valamiképpen az 1837-es hitelválságra adott válasz.)