Rekapituláció: semmi nem mond ellent annak a feltevésnek, amit pl. itt írtam le. Vagyis hogy a rendszerváltáskor demokratikus, jogállami szűrés nélkül került át a demokráciába a diktatúra állambiztonsági szolgálatának törzsállománya. Innen, éppen mert titkosszolgálat, nehéz követni, hogy mi történt vele. De feltételezhetően van egy vagy – ami valószínűbb – több, zsoldosként működő brancs. Amelyik hol a hivatalos apparátuson belül, hol azon kívül, politikai szimpátia és gazdasági érdek szerint bocsátja szaktudását és a megszerzett infókat a nem túl finnyás politikai erők rendelkezésére. (Csak úgy mellesleg, mi egyébről szólt az őszödi beszéd lehallgatása, tárolása és impozánsan jól szervezett nyilvánosságra hozatala? Mint valaki éleslátón megjegyezte, akkor a Fidesz egyszer sem hangoztatott semmilyen törvényességi kifogást.)

Az algoritmus pedig működik, ahogy itt leírtam:
1. Per.
2. A ténybeli összefüggések érthetetlenségig, illetve ellenkező értelemig való zilálása, a saját cselekmények átvetítése az ellenségre, módszeres terelés stb.
3. Személyre menő támadások. (Szép darab pl. Navracsics posztja a Jobbklikken Szilvásyról. Nincs időm az elemzésre, de ez egy gyöngyszem: "Csak egy paranoid, félelmeitől és alantas vágyaitól gyötört ember, aki – miután a kora kilencvenes évek ingatlanpiacán viszonylagos sikereket ért el – kormányzati babérokra vágyott." Mondja ezt Navracsics, aki csak 5 éve döntött úgy, hogy egyetemi emberből pártkatona lesz, Szilvásyról – aki 1989 óta az összes miniszterelnök alatt – persze Orbánt kivéve – kormánytisztségeket töltött be. Emberileg egyikük sem tetszik, de emlékezetem szerint Szilvásy ennyire alpári sohasem volt. Igaz, egyetemen se tanított. Megerősíti kételyeimet afelől, hogy Navracsics most csak álcázza magát mameluknak, és kormányzati hatalomhoz jutva gerinces konzervatív kultúremberként viselkedne.)
A 4.-et (ellenbotrányok kirobbantása) kihagytam. A gazdasági jellegű balhéknál ugyanis ez könnyen megy, mert a a politikai elit akármelyik gazdagabb tagját megkapirgáljuk, valamit lehet találni. Szórakoztató volt pl., amikor a Tokaj-ügy minden eszkalálódásakor hirtelen fefedeztek valami tök hasonló stiklit Gyurcsánynál. Titkosszolgálati ügyekben viszont ez elég nehéz. Úgyhogy eddig csak két óvodás fenyegetőlevélre futotta (amilyet szerintem szoci és fideszes vezetők is legalább hetente kapnak), valamint egy gyatra rémtörténetre az NBH-kitűzős emberrablókról, amivel egy jobb B-movie producer is elzavarná a szinopszisírót.

Ez a poszt azonban a lehetséges kimenetelekről szól. És most zárójelbe tesszük a Kenedi-bizottság jelentésének levegőben lógó (Ungváry Krisztián szavával "kiszámíthatatlan következményekkel járó") ügyét. Merthogy szintén kiszámíthatatlan, milyen gellert ad ennek a mostaninak.

A három opció:
1. A közvélemény elveszti a fonalat (ez volt a cél, és ez már megtörtént), az eredmény nagyjából döntetlen, marad a régi mocsár. Ez a legvalószínűbb, de annyit jelent, hogy némi késleltetéssel a következő változat valósul meg:

2. Az algoritmus beválik, a Fidesz győz és élvezi a brancs ténykedésének gyümölcseit. Nemcsak változatlan marad, de Igazolódik a hazugságnak, erkölcstelenségnek és parasztvakításnak  az a tömege, amire a köztársaság jelenleg épül. A fejlődéstörténetileg a diktatúra erőszakszerveire visszavezethető brancs zavartalanul működhet tovább. Kombináljuk ezt össze azzal a ténnyel, hogy a magyarok többségének az egypártrendszer a rokonszenvesebb. Horthy-korszak? Frászt. Az ehhez képest őszinte volt, átlátható és pluralista. Hanem Grósz-rendszer – visszatérés nem is 1988-hoz, amit Orbán nosztalgiával emlegetett, hanem 1987 "boldog" őszéhez. Amikor Grósz, Pozsgay és a belügyi vonal kisistenei még háborítatlan szövetségben voltak egymással, és a többpártrendszer fel sem ködlött a láthatáron. Amikor az erőskezű vezető egyformán számíthatott az ellenőrizetlen spiclihálózat és a nemzeti/szocialista érzelmű értelmiség támogatására. (Illetve a spiclihálózat is inkább szerette a nemzeti/szocialista érzelmű értelmiséget, mint nem.)

3. Végül a legkevésbé valószínű változat: a média most az egyszer megembereli magát. És most az egyszer egy botrányról nem az érdekelt pártok agitproposainak a lózungjait közli, hanem a viszonylag egyszerű tényeket. És most az egyszer nem veterán kádári állambiztonságiakat szólaltat meg szakértőként, hanem azokat, akik megpróbálták a kádári állambiztonsági rendszert felderíteni és nyilvánosan elemezni. És most az egyszer politikusok olyan helyzetbe kerülnének, amikor kénytelenek szégyellni magukat. (A demokratikus nyilvánosság kontrollja, blablabla.) Mindennek esetleg lehetne olyan következménye, hogy a Fidesz meggyengül, talán még tisztáldozatot is hoz (ez a legtöbb, ami nagy nehezen elképzelhető). Másfelől az, hogy az MSZP és azon belül Gyurcsány igen szűk köre megerősödik.

De jó ez? Nem. Mert azt jelenti, hogy egy anakronizmusként (csakis a létező jobboldal szörnyűsége folytán) ittmaradt, rengeteg hibát és dzsuvát takargató, megújulásra képtelen, semmiféle eleven, ne adj'Isten  fiatal értelmiségi hátteret, jó minőségű utánpótlást, politikai tehetséget felmutatni nem képes, lefáradt posztkommunista párt erősödik meg.
Egy olyan miniszterelnök erősödik meg, aki mostani ciklusában a nulláig hátrált az egyetlen komolyabb reformtól (egészségbiztosítás), akár a kisebbségi kormányzást is vállalva, aki lesöpri a Simortól Bokroson át az Oriensig terjedő adócsökkentési konszenzust, aki ingerülten elhárítja, ha valaki – nem ellenséges szakember – a valóságértelmezést vonja kétségbe, aki képtelen akár csak szóba hozni az OECD józan és megfontolt ajánlását, aki képtelen a vállalkozásoknak kedvezni, aki ezzel szemben  "megvédi a nyugdíjakat", egyszóval aki eredménytelenül lefutotta reformerpályáját, és akitől már végképp nem várható a nemzeti közérzet javulása és az, ami a régió többi országában végbemegy: a felzárkózás. Aki már sohasem lesz népszerűbb.

Van végül egy negyedik forgatókönyv, de ez csak álom, nem számolok vele.
– A Fidesz meggyengül, megszabadul a legrosszabb mániákusaitól és zombijaitól.
– Gyurcsány/Szilvásy végigviszi az ügynökügyek tisztázását, aztán távozik. Az MSZP méltó méretére zsugorodik.
– Megerősödnek a kis pártok, talán lesz új is.
– Választás, normális jobboldali koalíció.