Szóval a gyülekezési törvény hatálya alá eső rendezvényeken – nem a velencei karneválon és nem a harmadikos osztálybulin – a csuklya (símaszk, egyéb, azonosíthatóságot kizáró tárgyak) tilalma nem kerül be a szabálysértési törvénybe. (Miért pont a szabálysértésibe? Lásd még például a német gyülekezési törvényt, § 17a (2). )

Hogy miért nem kerül be? Mert alkotmányossági kételyek vannak. Alkotmányossági kételyek pedig azért vannak (reflexből), mert Sólyom tanításainak eredményeként Alkotmánybíróságunkban megrögzült az a képzet, hogy a magyar alkotmány elsőrendűen alapjogokból áll. Az összes többi fejezet, a  Nagy Tanító által lefitymálón "technikai szabályoknak" nevezett izék (politikai mechanizmusok, a demokrácia kormányozhatósága, közrend fenntartása, a többség életének élhetősége stb.) másodlagosak.

Természetesen azonnal megszólal a TASZ. Ki mást kérdezne a Független Hírügynökség, mint a Csak Egy Kicsit Politikusfób Alapjogszakértőt, aki a következőt mondja: ""a gyülekezési jogot, illetve a véleménynyilvánítási szabadságot sértené adott esetben az, ha megtiltanák, hogy az emberek arcukat eltakarva jelenjenek meg egy rendezvényen". És itt megáll az ész.. Ez a tömény elborulás. Ha Kopasz Koppány  – aki még csak nem is beszél, nem véleményt mond, semmi módon nem járul hozzá a társadalmi diskurzushoz, hanem ordítozik és hajigál – eltakarja az arcát, attól miféle kommunikáció lesz szabadabb? Hogyan teljesíti ki Kopasz Koppány véleménynyilvánítását a símaszk? Ki fogja jobban megérteni és elfogadni Kopasz Koppány mondanivalóját a símaszktól?

Úgyhogy ebben az ügyben szerencsésen találkoznak:
– Az egyoldalúan alapjogcentrikus alkotmánybírák.
– A poszt-68-as ortodox balliberálisok (akik nem tudnak elszakadni attól a rendszerváltáskori képzettől, hogy a demokrácia fő eleme az, ha az ember kimehet az utcára tüntetni).
– A következő korosztály anarcholiberálisai (akik a parlamenti rendszer válságára csak azt a megoldást tudják, hogy  a szép és jó nép, amelyik az elit galádsága miatt ki van rekesztve a parlamentből, kimegy az utcára tüntetni),
– Meg persze a létező jobboldali rendpártiak, olykor átfedésben az Alkotmánybírósággal, akik most teljesen gyakorlati megfontolásból röhögve dörzsölik a kezüket a közrend módszeres roncsolása láttán, esetleg közre is működnek benne (mert az rossz a kormánynak). Aztán ha birtokon belül kerülnek, előveszik rendpárti énjüket, amire például Kósa már példát adott Debrecenben a gyülekezési törvény negligálásával.

És végül van egy gyáva kormányunk, amelyik nagyon szeretné, ha szeretnék, és ezért nem rúgja össze a port senkivel, csak azzal, akivel nem kéne. Hát ez így nem fog menni, kérem, sőt garantáltan össze fog omlani.