""

Németh G. Béla (Németh Géza) irodalom- és művelődéstörténész volt Magyarországon a 20. század második felének egyik vagy talán a legfontosabb humán elméje. Nem csinált rendszert, nem írt senkiről hagiográfiát, nem ötölt ki a semmiből fogalmakat. Fordítva: tudásának magaslatairól látható élvezettel szedte szét a korszak balos, moralizáló, szenteskedő, népbarát mítoszait, kultuszait, hierarchiáit, nyelvi szélhámosságait. Nála többet talán senki sem tett egy par excellence kuruc korban a magyar labanc, szervesen európai konzervatív-liberális hagyomány fölélesztéséért és ápolásáért. Legelsősorban tanított.

Ha nem hinnék a karmában (sorsban, Schicksalban), azt mondanám, szerencsém volt, hogy tanítványa lehettem. Így csak azt mondom, hogy örülök és büszke vagyok rá.

Update: az egyik legkiválóbb tanítvány, Maszák nekrológja. Méltó Hozzá. Ajánlom a blog olvasóinak: egy kicsit másról volt itt szó, mint amit utólag mondanak.