Hasonlították a mostani grúz-déloszét-orosz konfliktust 56-hoz, 68-hoz, Koszovóhoz, Irakhoz, Afganisztánhoz. Szerintem minden történelmi párhuzam hibádzik valahol, mint arra Seres Laci által is említett Václav Klaus vagy Condi Rice is rámutat. Fontos, hogy Rice, Korbel prof. tanítványa mégiscsak a posztszovjet és kelet-európai térség professzionális szakértője, úgyhogy jól tudja, miről beszél. A választóvonal ezúttal nem jobb- és baloldal, illetve konzervatívok/neoliberálisok és mindenki más között húzódik, hanem a párhuzamokat használók és tagadók között.

Szabadjon egy hatodik párhuzamot felvázolni. Nem azért, mert sokkal több haszna volna, mint a többinek, hanem mert jobban klappol. A világsajtó azért nem dobta be, mert nem tud róla, a magyar sajtó pedig azért nem, mert nincsenek Kaukázus-szakértőink. (Ha jól tudom. Én se vagyok, csak megnéztem pár térképet és adatot.) A párhuzamnak még nem minden eleme valósult meg, de vannak/voltak, akik nagyon szeretnék, ha megvalósulna. A dolog azért tanulságos, mert magyarázza a többségi nemzet viselkedését.

Tehát:

"Dél-Oszétia" egy (pontosabban kettő) adminisztratív döntés miatt létezik, illetve ezek miatt Grúzia "elszakíthatatlan része". Az egyik az volt, hogy a cári birodalom teljesen önkényesen, az etnikai viszonyokra tekintet nélkül a Kaukázus gerincén húzta meg annak a két kormányzóságnak az északi határát, amelyikből a későbbi Grúz (Szovjet Szocialista) Köztársaság lett. A másik döntést Sztálin (úgy is mint nemzetiségügyi népbiztos) hozta azzal, hogy ezt a határt helybenhagyta.

Ily módon véglegesült egy történelmi-földrajzi elkülönülés, az oszétok egy töredéke + szórványa elszakadt az északi "nemzettesttől". (A mindig is az Orosz Föderációhoz tartozó Észak-Oszétiában ma kb. félmillió oszét él, a grúziai Dél-Oszétiában ennek a tizede.)

A hegyvidéken, nehéz viszonyok között élő "déloszétok" nem akarnak a grúzokhoz tartozni. Ők leginkább az északi testvéreikhez akarnak tartozni, akiknek köztársasága történetesen a szomszédos Orosz Föderáció része.

Dél-Oszétia a szovjet időkben még autonóm terület volt. Még a birodalom felbomlása előtt önálló választásokat tartott, ezért a grúzok megszüntették autonómiáját, majd Grúzia függetlenné válása után Déloszétföld egyoldalúan kikiáltotta elszakadását. Mindennek az lett a következménye, hogy a grúz alkotmány nem vesz tudomást sem a déloszét közösség, sem a déloszét területi autonómia létezéséről (ellentétben az abházzal és az adzsárral), viszont szigorú paragrafusokkal védi a kisebbségekkel szemben a  Grúz Köztársaság (beleértve a "volt Déloszét Autonóm Terület") szuverenitását és területi integritását.

Eközben a szomszéd ország megadta a déloszéteknek az orosz állampolgárságot, ami ugyan alattomos és nemzetközijogilag is kétes húzás volt, de amit a déloszétek lelkesen elfogadtak.

A területi elkülönülést és a külföldi állampolgárságot együtt
a mócok grúzok és kormányaik – pártállástól függetlenül – valahogy nehezen viselték, és igen csábító számukra, hogy saját gondjaikat a beékelődött idegenek elleni kemény fellépéssel oldják meg, konkrétan minden aktuális kiváltó ok nélkül három napon át nehéz tüzérséggel és rakétákkal rommá lőjék a számukra alkotmányjogilag nem létező szakadár kisebbség fővárosát, sok polgári áldozatot szedve – akik történetesen orosz állampolgárok, akár a maroknyi orosz kisebbséghez tartoznak, akár a helyi oszét többséghez. *
(Bízván abban, hogy a Nyugat úgyis melléjük áll, mivel a) az oroszokat mindenki utálja, b) ott az az olajvezeték. De a Nyugat -  tettekben – nem állt annyira melléjük, mert vezeték Oroszországból több jön. Lehet, hogy az utálat ebben a viszonylatban erősebb, de az érdek is. Az oroszok birodalmi hajlama: adottság, soha semmi okuk nem volt rá, hogy kigyógyuljanak belőle, viszont ez esetben szerintem nem a szabadságvágy lépett működésbe, nem is a Nyugat és a liberális demokrácia iránti vonzalom, de nem is az USA vagy Európa stratégiai érdeke, hanem a jó öreg félperiferiális mediterrán nacionalizmus.)

* Nem hiszem, hogy ez a tankönyvekben belefér a szuverén állam legitim erőszakmonopóliuménak érvényesítésébe, de tegyük fel.  Mert akkor annyi történt, hogy a szuverén és demokratikus grúz állam egyik saját vidéki városát lőtte hirtelen felbuzdulásból szarrá, ősi grúz vidéken, amihez semmi közük a véletlenül ott lakó és a demokratikus tbiliszi kormányt soha meg nem választó déloszéteknek, sem azoknak az orosz békefenntartóknak, akik a demokratikus grúz állammal kötött megállapodás értelmében tartózkodnak 1992 óta Grúzia sérthetetlen földjén. Nagyon ésszerű.
"website