Feltétlenül érdeme, hogy betekintést ad az egykor volt Szadi fülledt belvilágába, és jól illusztrálja, hogy a politika egyáltalán nem csak racionális döntések eredője, hanem bőven formálják az esetlegességek, ütköző érdekek, butaságok, közönséges rossz választások, no meg a szervezeti inercia is.

Ahogy a netet nézem, a legtöbben persze arra a kicsit bulváros elemre figyeltek föl, hogy több mint egy évtizeddel az esemény után Kőszeg leírta : az SZDSZ nem csak másodlagosan volt benne a Tocsik-ügyben, hanem az MSZP-vel azonos mélységben. (Eddig mért nem lehetett leírni?) Ráadásul az érintettséget a Kőszeg által mélyen utált Horn Gyula kezelte erkölcsösebben/politikusabban. Továbbá hogy az SZDSZ részéről Magyar Bálint volt a főszereplő. A cikk általában is úgy értelmezi az SZDSZ hanyatlását és leépülését, hogy az elsőrendűen Magyarnak (és a keménymag mellette kitartó részének) a műve. Az vezetett idáig, hogy bizonyos csomópontokon Magyar és a körülötte tömörülő csoport rossz döntéseket hozott, amellett megalkuvó volt és gátlástalanul érvényesítette személyes érdekeit.

Tisztelem Kőszeget emberjogi munkájáért, és a 94 utáni időszak egyik legtisztességesebb közszereplőjének tartom, de a szövegből elég nehéz nem kihallani a személyes törlesztést, és van azért itt még néhány ellentmondás. Mintha neheztelne Magyarra azért, mert a nyolcvanas években "nem akart belemerülni az ellenzéki mozgalomba", megtartotta kutatóintézeti állását, és "összekötő szerepet" vállalt, mint más "fedett ellenzékiek". Már bocsánat: ezzel meg mi a baj? Ráadásul a kulákság volt a témája, azaz  "mindig az erősek, a győztesek csoportja, maga a győzelem foglalkoztatta". Ez pedig Kőszeg szerint "nélkülözhetetlen, de önmagában veszélyes hajlama" egy induló politikusnak. Miért is veszélyes? Kire veszélyes?

És milyen mozgalom? Kőszeg maga feleli rá, hogy   "kicsi és zűrzavaros".  Egyéb gyengeségeiről nem ír. A témában leginkább Háy János szarkasztikus leírását tudnám ajánlani A gyerek c. regényből (128-9 o.). Sejthetően Kőszegre is gondolt.

Nem, nem Magyar Bálint a főbűnös. Tény, hogy ott volt minden kilométerkőnél, de főleg 1991, Kis János lemondása és Tölgyessy kikészítése után az SZDSZ-be bele volt kódolva a visszafordíthatatlan hanyatlás. Az értelmiségi "mozgalom" lehetett volna morálisan és intellektuálisan büszke, kicsi, liberális elitpárt, mint a nagy neveket felvonultató lengyel Szabadság Unió, mely a maga stabil 3%-ával szintén kimaradt a parlamentből. Vagy lehetett volna erős középméretű, antikommunista liberális párt ( hogy mennyire bal vagy konz, azt eldönti az idő), sok témában sok szakértővel, Budapest és a polgárosuló vidék bázisán. A keménymag ez utóbbit választotta, csakhogy nem volt hozzá kanala, és olyan képességeket feltételezett magáról, amiknek híján volt. Úgyhogy szépen, sorra elutált mindenkit, aki a bázist szélesíthette vagy megtarthatta volna.

Ebben pedig ugyanannak az öntudatnak volt fontos szerepe, ami Kőszeg cikkéből is sugárzik. "A rendszerváltás idején még volt rangja annak, hogy valaki nem akkor fordult nyíltan szembe a rendszerrel, amikor a szembefordulás már kelendő árucikké vált… Ahogy a Mayflower-utasok leszármazottainak is rangot adott, hogy felmenőik egy hajón érkeztek az Újvilágba." Igen, ez rangot ad, és érdem is. Csak egy a bökkenő, ha már ennél a hasonlatnál tartunk. Az Egyesült Államokat túlnyomó többségben nem a puritánok örökösei hozták létre. És kifejezetten a harcos puritán szellemmel, a mítosszal szemben jött létre.

(Az egészről bővebben majd a konzisorozatban, ha hozzájutok, "Az SZDSZ gyarlósága" címen.)

"page