A hegyvidéki turulszoborral nekem főleg az a bajom, hogy marha ronda és irdatlanul nagy. Ha az ember arra megy, muszáj látnia. A  vele egy városban élők üzemi minimumra csökkent agyműködésének örök tanújelét.
– Mitnyan polgármesternek 2005-ben nem jutott eszébe semmi más az ingó pozíciójának megerősítésére, mint 20 millióért sebtiben odarakni egy ilyet.
– Szmrecsányi szobrásznak pedig nem jutott eszébe semmi, pont. Ez a turul a többi kétszáznak a méretarányos  mása. Újgazdag-villa, szoborban elbeszélve. Nem vagyok műkritikus,de amennyire más, mérsékelt égövi városok újabb szobraira emlékszem, nemcsak Bp-től nyugatra, mindben volt valami ötlet, lendület vagy barátságosság, vagy meghökkenteni vágyás, stílus, eredetiség, akármi. Nem tudok elképzelni még egy olyan olyan mérsékelt övi fővárost, talán Phenjanon és Minszken kívül, ahol az ilyen gagyi nacreál fertelemre büszkék lennének. Pláne, hogy foggal-körömmel védenék.

A turul kultúrtörténetébe most nem gabalyodnék bele, csak megjegyzem, hogy semmi bizonyíték nincs rá, miszerint a különféle középkori ábrázolásokon látható és a krónikákban "héjaszerűnek" titulált madarat az ős- és ómagyarok turulnak nevezték, évszázadokon át folytonos hagyomány képezve. Annyira nem, hogy Arany Jánosnak 1853-ban a művelt olvasó számára is lábjegyzetelnie kellett a "turul" szót, nemes egyszerűséggel ledögevőzve a "sólymok vagy keselyűk" fajtájából való madarat. A turul nevezetű, harcias ragadozómadár (illetve azonosítása a kerecsensólyommal) a 19. század második felének későromantikus találmánya. De ennyi kultúrtörténeti ismeretet nem vár el az ember a turulvédőktől. (Megjegyzem, azoktól az antiturulisáktól sem, akik ezt a rondaságot a holocaust feltételes reflexet kiváltó jelvényének gondolják. A Turul Szövetség egy számmal korábbi, standard magyar antiszemita társaság volt, jóval megelőzve a nyilasokat, és hát fáradt, változott, még baloldali áramlata is lett, abból került ki Kállai Gyula majdani miniszterelnök, vagy Zöld Sándor, Rákosi majdan öngyilkossá lett belügyminisztere – no meg itt lehet keresni a nevezetes NÉKOSZ forrásvidékét.)

Ez egy ilyen ország, az embereket nem érdekli, ha valami randa, hazug stb., csak a jelképeiket hagyják békén (a másikét meg tilcsák be.)

Érdekesebb Ablonczy Bálint gondolatmenete a Heti Válaszban: Miért ne maradhatna a turul?
Tényleg, a fentiek értelmében nyugodtan maradhatna. Ablonczy viszont ezzel nyit: "A XII. kerületi szobor körül dúló háborút a magyar élet szomorú jelképének tekintjük. Adott egy jogilag necces helyzet. A szobor valóban vitatható körülmények között épült, de ha Budapesten mindent lebontanánk, amihez nincsen pecsétes papír, az akció után nyugodtan leforgathatnánk fővárosunkban a Sztálingrád című opusz második részét." Itt abba is lehetett volna hagyni a cikket. Összefoglalom: a jogszabálysértéssel azért nem érdemes foglalkozni, mert eddig is sokan megsértették a jogszabályt.

Eszembe jut erről a magyar élet – pontosabban a magyar elit – egy másik szomorú jelképe: hogy mekkora döbbenet fogadta két évvel ezelőtt a Vir szigeti magyarvilla-dózerolást,. Emlékezzünk: a horvát szigeten, közvetlenül a tengerparton 48 értékes ház épült minden jogszabály felrúgásával, ebből 18 a magyar "üzleti és politikai elit" (mondom, elit) tulajdonában. Mi erre a magyar üzleti és politikai elit helyi reprezentánsainak reakciója?  "Úgy érzem magunkat, mint 40 éve a kitelepítettek" – nyilatkozza tudósítónknak fiatal nő Dolce&gabbana márkájú szemüvegében, majd a 2001-es szeptember 11-ei terrortámadásokhoz hasonlítja a történteket. … "Nem értem, miért nem lehetett máshogy megoldani, Magyarországon kijött volna a jegyzőnéni és kiszabott volna valami bírságot" – összegzi a magyar és a horvát építészeti hatóságok közti különbséget. "
Van itt komcsi terror (30 alatti nő emlékszik 2006-ban a 40 évvel ezelőtti – 1966-os – kitelepítésre), terror csak úgy, és főleg: a reprezentáns "nem érti". Másban nőtt fel, micsináljunk.

A turult ezekután meg kell hagyni, hiszen lebontása ütközne a magyar politikai és jogi kultúrával (az esztétikát ki nem ja le). Hagyományt sértene. Bár sok kényelmetlenséget lehetne megtakarítani az építési szabályzat teljes eltörlésével, ezt a végletet sem javasolnám, a magyar ugyanis imád szabályozni, és ezt a mániáját az Unió csak visszaigazolja. Összefoglalva, a magyar azt szereti, ha sok és részletes jogszabály van, de ezekre magasból lehet tenni annak, akinek így esik jól. Sőt, tulajdonképpen ügyvédi segédlet sem kell, hiszen elegendő indok, hogy a jogellenesen álló rondaság Ablonczy szavával "sokaknak" (egy politikailag aktív, a későromantikus jelképeket fontosnak tartó kisebbségnek) nagyon a szívéhez nőtt.  Azt az apróságot, hogy egy másik politikailag aktív kisebbségnek meg nagyon nem nőtt a szívéhez, le lehet söpörni azzal, hogy akinek nem nőtt a szívéhez a kardos kerecsen, az magyarellenes, úgyhogy ne pofázzon bele, ellenben gyakorolja a tolerancia erényét, hiszen még 1966-.ban is meg nem született majdani D&G-viselőket telepített ki.

Elvagyunk így egy darabig.

"tracker"