"Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni" – írta Bibó a háború alatt. Ritkán fordul elő, hogy ekkora khm, tévedés ekkora karriert fut be mint a bölcsesség netovábbja, ráadásul kontextusból kiemelve, tovább butítva. Bibó itt a kelet- és közép-európai országok II. vh. előtti politikai torzulásait elemzi, a viszonyítási alap az "érett", "felnőtt" nyugat-európai és észak-amerikai demokrácia, és itt ne beszéljünk arról, hogy az utóbbiakat illetően mekkorákat téved. Arról se, hogy a magyar politikusok közül a két Tiszát és az általa mélyen utált Bethlent (a háború legmélyén!) a "hamis realisták" sorában bélyegzi meg ("akiknek realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van").  Jobban idevág, amit ugyanebből a szövegből nem szoktak idézni: Bibó – a fenti aranymondást cáfolva – mégiscsak elismeri az "igazi veszély" létezését. (Bár ennek észlelése és a megfelelő reakció az "igazi demokráciák" privilégiuma; éretlenek nem lehetnek igazi veszélyben, vagy legalábbis nem szabad úgy viselkedniük, mintha igazi veszély lenne.) Ilyen esetekben szerinte a felnőtt demokráciák  is "ismerik" a következőket: "a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség 'bérenc'-einek, az 'árulók'-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése." Végül, okulásul, belinkeljük, hogy nem sokkal később, 1945-ben Bibó milyen "hamis félelmek" kapcsán rótta meg (pl.) szerinte oktalanul ijedező polgártársait, és megemlítjük, hogy a lopakodó hatalomátvételből egészen a kékcdédulás választások másnapjáig semmit sem érzékelt, meg lehet nézni. Bár az kétségtelen, hogy demokrata volt, és nem félt.

Egy előző poszt kommentelői azt találgatták, hogy mi lesz ebből a mostani hisztériából. A nácikkal példálóztak, amit én rossz analógiának tartok. De azért magamba kellett néznem, mert sehogy se tudom szép színekben látni a jövőt. A dolgok időnként rosszra fordulnak, és semmi garancia nincs rá, hogy a Macskafogó (1.) virágos-pillangós nagyjelenete valósul meg. Az ember rettentően figyel, hogy ne látsszon paranoiásnak, viszont Furet meg Pynchon egyaránt a megmondhatói, hogy a paranoia eleven és hatékony történelmi hatóerő, emberi alapvonás. Naiv, sőt önveszélyes dolog az, ha valaki nem számol mások paranoiájával.

Szóval itt egy forgatóköny következik egy igazi veszélyről.  A veszély: csak lehetőség. Ez itt nem jóslat, csak egy opció. Ismervén a magyar jogállam útjait (lásd alább) egyáltalán nem biztos, hogy erre így sor kerül, könnyen lehet pl. hogy a Turul pl. még 3107-ben is ott fog állni, de ha pont ilyen karlendítés-alatt-hónaljszagú ügy vezetne történelmi fordulóponthoz, az nagyon jellemző lenne. Az egészre az a hír adott alkalmat, hogy Novák Előd, a Jobbik akciócsoportjának (az meg mi a szösz?) vezetője bejelentette, ezer emberrel fogja megvédeni a turult. Egy másik , nagyon valószínű eshetőségre, a kiprovokált etnikai vérontásra az e heti ÉS Bíró Andrással készült interjúja hívja fel a figyelmet. Még azt is elismerem, hogy amit leírok, az sokaknak egyáltalán nem veszély, sőt a kívánatos jövő. Mégis, hadd húzzak már egy választóvonalat. A körülmények leírásában csak tényeket sorolok fel, ahol jóslat avagy spekuláció van, azt jelzem.

Körülmények:
0. Általában: történelmi tapasztalat, hogy a fokozódó, agresszív idegesség (amilyen Magyarországon tagadhatatlanul érezhető) nem csillapodik magától, hanem kisül. Véres utcai összetűzések, (polgár)háború, a rendcsináló, "nemzetmentő" erős ember(ek) megjelenésének formájában, nem kívánt törlendő.
1. 1990-ben a belső elhárítás néhány főnökének mutatós kivételével (de ez is szinte csak a véletlenen múlott) érintetlenül emelődött át az új köztársaságba a Kádár-rendszer titkosszolgálati  apparátusa. Ezt hideg pontossággal írja le Tőkés Rudolf.  Egyvalamivel azért kiegészíteném. A látható rendőrség és a titkosszolgálat (titkosrendőrség) akkoriban szervezetileg és felügyelet szempontjából  nem különült el. (A bíróság és az ügyészség más minisztérium, bár egyazon pártközponti osztály alá tartozott.) Ez a tömb – csak nagyon ritkán felszakadozó titokfelhőzet mögött – rendkívül hatásosan védte magát és érvényesítette érdekeit egészen 2006-ig.
2. A kis számú bennfentes visszaemlékezésből meg máshonnan  tudni lehet, hogy a titkosrendőrségen belül is voltak politikai viták, ilyen-olyan irányzatok: ortodox kommunisták, népiesek, "urbánusok".. Ha változott valamit az összetétel azóta, akkor az – magyar értelemben – némi jobbratolódás volt, főleg a Kövér minisztersége alatti vérfrissítés eredményeként. Kövér mindenesetre jól megtalálta a hangot az apparátussal, és a Medgyessy-kormány alatt mint nemzetbiztonsági bizottsági elnök, valósággal kérkedett vele, hogy a titkosszolgálatokból neki külön úton  jelentenek. Félreértés ne essék, ez nem jelenti, hogy az említett brancs egy az egyben a Fideszhez húz, csak azt, hogy bizonyos csoportjait jó kapcsolat fűzi a Fidesz belső köréhez, ahogy más csoportjait az MSZP régi gárdájához.
3. Pintér Sándor – és hű embere, Gergényi Péter – a Kádár-kori, átpolitizált rendészeti apparátusba tartozott.
4. Pintér főkapitányi leváltása után robbantássorozat volt Budapesten, ami Pintér belügyminiszteri kinevezése után abbamaradt, viszont mostanáig nem tud senki semmi egyértelműt arról, hogy mi történt.
5. Ahogy az olajügyekről sem, amik Gergényi Bács megyei főkapitánysága alatt zajlottak.
6. Mai ismereteink szerint az eddigiek közül az Orbán-kormányban a legnagyobb a volt titkosszolgálati-rendészeti emberek aránya.
7. A volt szt-tiszt Medgyessy miniszterelnöksége alatt egy volt III/III-as volt az országos főkapitány. Utóda majdnem Gergényi lett, tulajdonképpen csak a kormányváltással szűntek meg végleg az esélyei.
8. Budapesti főkapitánysága alatt Gergényi nagyarányú leépítéseket hajtott végre, takarékossági indokkal
9. 2006-ban, a kormányváltáskor  kenyértörésre került sor: Gyurcsány menesztette a titkosszolgálatokat addig felügyelő Tóth Andrást, aki már a kerekasztal-tárgyalásokon is az MSZMP Fejti-féle belügyi szárnyának szürke eminenciása volt, és kivette a rendőrség irányítását az MSZP (régi vágású és Medgyessy által a kormányba hozott) erős embere, Lamperth Mónika kezéből. (Debreczeni könyvében van egy szűkszavú leírás arról, hogy Gyurcsány tulajdonképpen nem akarta bevenni első kormányába Lamperthet, de engedett egy lobbinak.)  A titkosszolgálatok, illetve a rendőrség felügyeletét régi bizalmasainak kezébe adta.
10. Az őszödi beszéd lehallgatásában, a nyilvánosságra hozatal időzítésében és formájában félreérthetetlen a titkosszolgálati stílus.
11. A tévéostromkor és 2006. október 23-án egyértelmű a titkosszolgálati jelenlét.
12. Mind a tévéostromkor, mind október 23-án Gergényi állt a parancsnoki hídon. (szept. 18-án Bene országos főkapitány véletlenül éppen Brazíliában volt, okt. 23. előtt Bene Gergényit bízta meg a biztosítási terv elkészítésével – a Papp-jelentés szerint az utóbbi esetben biztosítási terv készítését, hanem főkapitányi intézkedés kiadását kellett volna meghatározni). Gergényi mindkét esetben látványos szakmai hibákat követett el, a második alkalommal, mint a Papp-jelentés leírja, gyakorlatilag elmulasztotta (használjuk ezt a semleges igét) a konkrét tervezést.
13. Szeptember 18-án a cui prodest elve alapján az ellenzék feltételezte, hogy a tévéostrom igazából a kormányoldal provokációja volt. Októberben a "cui prodest?"-re  csak egyetlen válasz lett volna: annyi biztos, hogy Gyurcsánynak súlyosan ártott. A kérdést nem is tették fel soha.
14. A Fidesz kampányzáró gyűlését a provokáció kivédhetetlensége miatt lefújták. (Állítólag repülőgépről szórtak volna valami gyúlékony anyagot. Sokkal reálisabb az az ábra, hogy a békésen gyülekezőket nem lehet elválasztani a provokátoroktól, a rendőrség tehát nem tud különbséget tenni közöttük, és óhatatlanul megtámad ártalanokat is,) Egy hónappal később a provokációt a négy fő irányban exponált Astoria-csomópontban sem lehetett kivédeni, sőt a védelmet nehezítette, hogy az apparátus az ünnepségre érkezett rengeteg külföldi politikus védelmére összpontosított. A Fidesz mégis ragaszkodott a helyszínhez.
15. A Papp-jelentés szerint Gergényiék és a fideszes rendezők tárgyalásairól (ha voltak) egy kivétellel semmilyen feljegyzés nem készült.
16. A Papp-jelentés felrója a rendőrségnek, hogy a Károly körúton – ahol a gyűlés után az attak volt – nem választották el a Fidesz-gyűlés közönségét a pár száz méterrek odébb az Astoriának háttal hadakozó utcai törvénysértőktől. Sőt, éppen azon a szakaszon egyáltaltalán nem volt rendőri biztosítás. (Máshol volt). Viszont semmilyen felvétel vagy más dokumentum nincs arról, hogy a fideszes rendezők a gyűlés ideje alatt figyelmezették volna a Károly körúti szárnyat, ne turistáskodjon a barikád mögött (az átjárásról van videó). A végén pedig nem mondták be egyértelműen, hogy nem ajánlatos a dobálók, illetve a rendőrök felé távozni. Babarczy Eszter szemtanúként ezt írja: "Hétfő délután lefényképeztem, amint a Fidesz-gyűlés hivatalos narancsszínű zubbonyában álldogáló szervezők eleresztik maguk mellett a háromnegyed hat tájban a Deák téri csata irányába tartó embereket." A honlapon látható videó meg volt vágva, Philip  csak annyit mond rajta, hogy a többi irányba "még lehet menni", snitt. Akármit mondott viszont vágatlanul, a rendőrség már előtte úgy tudta, hogy "a normális és tisztességes emberek" a többi irányba mennek. (Papp-jelentés, 8. oldal.)
17. A következtetést 10-16-ból, valamint Gergényi rákövetkező pályaváltásából (Pintér S. üzlettársa lett az utazási szakmában) bárki levonhatja. Persze nem kötelező. Csak túl sok minden mutat egy irányba.
18. Ugyancsak a Papp-jelentésben szerepel: "A REBISZ Bevetési Parancsnokság jelen létszámában, elhúzódó rendőri művelet, vagy biztosítási feladat végrehajtására, az október 22-23-án történt igénybevételi rend alapján nem elegendő."  Nem tudom, azóta mi történt. Illetve egyvalamit tudok: a Zsanett-ügy, aminek kezelésében a politika és a sajtó egyformán felrúgta az ártatlanság vélelmét (és ehhez szinte egyöntetűen tartja magát a bírósági döntés után is) a REBISZ-t gyengítette. Ez objektív tény, független attól, hogy szeretjük őket, vagy sem.
19. A melegfelvonulás azt bizonyította, hogy a budapesti rendőrség teljesítőképességének határán van (éppen csak innen), ha kb. 1000 fő pár órás menetét kell megvédenie kellően elszánt csürhével szemben. (Még a kordonokat is bérelni kellett, mert nem volt elég.)
20. Ami a kemény mag közmondásos 150-es létszámát illeti, meg kell jegyezni, hogy a "vadak" mögött  mind a tévéostromkor, mind okt. 23-án, mind a melegfelvonuláskor ott volt több ezer, többé-kevésbé szimpatizáns civil. Ha másként nem is, mint élőpajzs a hasznukra voltak. Ezért is érdekes Novák 1000 fős ígérete. A 150-nél kellő esetben ma már sokkal több fegyelmezett törvénysértőt lehet mozgósítani.
21. 2006 őszétől a bírósági és valamennyire az ügyészségi apparátus is rendszeresen olyan döntéseket hoz – a kődobálás veszélytelennek nyilvánításától a Gyt és a Btk. negligálásáig – amik a rendbontókat igazolják és a rendőrséget gyengítik. Itt kifejezetten el kell vetni az összeesküvés-elméletet: szerintem egyszerű politikai szimpátiák és ellenszenvek dolgoznak, jogállami felelősségtudat nélkül. Ahogy Hack Péter írja, ilyen és más ügyek kapcsán: "a magyar igazságszolgáltatás működéséből gyakorlatilag sikerült száműzni a közérdek érvényesülését".
22. A rendőrség ennélfogva nemcsak fizikailag, létszámban, hanem bátorság, cselekvőképesség tekintetében is botrányosan le van bénítva. Utalnék Gusztosnak erre a mondatára: "A közélet abszurditása benne van abban a jelenetben, ahogy a Hősök terénél dobálják az arcukat eltakaró nácik a követ meg a Molotov-koktélokat a rendőrökre, mire a rendőrautóból 'hölgyeim és uraim' megszólítással kezdenek neki az oszlatásnak.".
23. A demoralizált kormány eleve nem mer keményen fellépni, de ha merne, a rendőrségnek akkor se lenne hozzá képessége, a bíróság és az ügyészség működésébe pedig a kormány természetesen nem szólhat bele. Abban a hazugságépítményben, amit Tőkés Rudolf is leír, az a normális, ha ki se nyitják a Btk-t a gyülekezési jog gyakorlásának akadályozásáról szóló paragrafusnál, és kőkemény bűncselekmények a tojásdobálás bohózati szintű kérdésére redukálódnak.

Következtetés, spekuláció:
 Semmi akadálya nincs, és bármilyen (akár Turul-szintű) indok, ürügy elég lehet ahhoz, hogy a szervezett "nemzeti radikális" (nyilas) perem olyan létszámú vagy olyan taktikájú (térben, időben széthúzódó) "spontán" rendbontást szervezzen, amit sem a Rebisz, sem a BRFK nem tud már kezelni.
Ekkor kétféle kimenetel van:
1. A módszeresen legyengített rendőrség "viselkedik". Ez esetben a csőcselék érvényesíti akaratát, és a főváros, illetve az ország egy vagy több pontján  kikezdhetetlenül uralkodóvá válik. Megmutatja, hogy ez az állam semmit sem tud kezdeni vele.
2. A rendőrség, esetleg nemzetbiztonsági vagy katonai támogatással, erőszakosan lép fel. Mivel a tételes jog és az igazságszolgáltatási döntések egyformán megkötik a kezét, elkerülhetetlen a jogsértés. Súlyos sérülések történnek, esetleg még rosszabb, és természetesen kiderül, hogy az áldozatok között többségben vannak az ártatlan civilek.
A közvélemény számára mind a kettő tűrhetetlen.
Ekkor eljön az ideje, hogy a kemény kéz odacsapjon. Sólyom elnök szájából megszólal a nép véleménye, elítéli a béna/véres kezű  kormányt, és fellép a békés állampolgárok jogainak védelmében. Így vagy úgy,  az MSZP régi gárdája vagy a Fidesz belső köre fellép mint rendteremtő, és elfogadja annak a csapatnak a szolgálatait, amit Tőkés Rudolf  "nagy rendcsinálási tapasztalattal rendelkező obsitos ügynököknek" nevez (bár szerintem a kör ennél tágabb, lásd fent). Mondom, nem biztos, hogy bekövetkezik, főleg nem hogy pont így. De az esélye szerintem legalább akkora, mint a macskafogós jóvilágé, amiben néhányan bíznak. Ezt hívják puccsnak. És ez az, amitől a demokratának ajánlatos félnie.

"hit