"A kommunista reminiszcenciáitól "megszabadított" 1956-58-as Nagy Imre könnyebben foglalhatja el helyét a nemzeti panteonban, mint a szovjet típusú társadalom reformjain töprengő politikus" – foglalta össze már évekkel ezelőtt Rainer M. János, az első számú Nagy Imre-szakértő, az 56-os Intézet főigazgatója.

Sólyom László köztársasági elnök tegnap beszédet mondott az az 1956-os Intézet Közalapítvány és a Nagy Imre Alapítvány emlékülésén. (Vajon az mti jelentéséből miért maradt ki, hogy ki rendezte? Miért csak így, anonim-tájékoztatásmentesen: "az emlékülésen"?). "[M]egdöbbentő, és bizony korhű az a gondolkodásmód, ahogy Nagy Imréből példás, rendszerhű reformkommunistát akar faragni a felmentő ítélet, s nem szól annak az államrendnek illegitim voltáról, amely halálba küldte a vádlottakat" – summázta Sólyom.
Engem nagyon kevés dolog döbbent meg, de én meg azt a gondolkodásmódot tartom korhűnek, amelyik tagadni próbálja, hogy Nagy Imre reformkommunista volt utolsó leheletéig, mint azt Rainer monográfiája részletesen bizonyítja. És valami általános nemzeti politikust próbál faragni belőle, például azzal, hogy idézi az "egyik" utolsó szavát: "Sorsomat tehát a nemzet kezébe teszem", és gondosan elfelejti a másikat: "Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelynek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok."
Sólyom ebben a beszédben jól összefoglalta (hittel, kétely nélkül) azt a hármas hazugságot, amin a Harmadik Köztársaság alapul:
1. A Kádár-rendszert az 56 utáni terror, így Nagy Imre és társai kivégzése miatt kellett leváltani.
2. A rendszerváltás "kulcsa" 1989. június 16, a Kádár-rendszer erkölcsi legitimitásának megszüntetése.
3. A nép a "demokratikus szocializmust " akarta felcserélni valami másra, és ezt a rendszerváltó antikommunista elit az erkölcsi ítélkezéssel megtette.
MInt látható, ahogy a Kádár-rendszer, a Harmadik Köztársaság is hazugságon alapul. És szintén össze fog omlani, de szintén nem közvetlenül a genezisébe épített hazugság miatt.

"visitor