Ez nem tankönyv szerinti gazdasági válság. Tudomásom szerint a gazdasági krízis éveken áthúzódó recessziót jelent pár egyéb tünettel, amilyen pl. Svédországban volt a 90-es évek első, vagy Csehországban a 90-es évek második felében. A GDP-.növekedés egyszerű belassulása és a 7%-os infláció tudtommal máshol is előfordult már, és nem kiáltottak gazdasági válságot.

A közvélemény két ok miatt érzi gazdasági válságnak:

– A többség a reáljövedelem csökkenését veszi észre: "a kormány X összeget kivesz a zsebünkből". És persze lehet magyarázni, hogy a kormány csak annak egy részét vette ki, amit a megelőző években fedezet nélkül belerakott, de ilyen ez a politikai szakma: a fedezet nélküli zsebbe csúsztatásért most és ilyen formában kapja meg büntetését.

– A világ dolgai iránt egy fokkal élénkebben érdeklődő kisebbség azt veszi észre, hogy "elhúznak mellettünk" olyan országok, amik mellett, vagy amiktől korábban mi húztunk el. .Ilyesmire mondja Csaba László, hogy "a válság szubjektív dolog". Tény, hogy a rossz kormányzás jele. Namost az élénkebb észjárású kisebbség többsége a jó kormányzás ismérvének azt tekinti, ha a kormány minél többet ad. Ad valamiből, ami valahonnan van neki, és ami matematikailag független az adó- és járulékbefizetésektől. Ha nem ezt teszi (ahogy az elhúzó országok kormányai sem), akkor nyilván elvesz, mert a szoci olyan, hogy lop. Más magyarázat nincs. Ennek alapján a kisebbség többsége megint csak két részre oszlik: az egyik – nevezzük hisztérikusnak – úgy véli, hogy a válság megoldódik pusztán attól, ha a mostani kormány el lesz zavarva, mert akkor megszűnik a lopás, és hatalmas források szabadulnak fel arra, hogy az új, nem lopós kormány adjon, grammal se kevesebbet, mint eddig, viszont közben fel is zárkózzunk.  A másik, talán kisebb csoport  – nevezzük pragmatikusnak – tisztában van azzal, hogy a Fidesz is képes a korupcióra -, és bizodalmát abba veti, hogy a Fidesz-kormányzat majd kevesebb et lop, viszont az 1998-2002-es előzményekből ítélve most is eszesebb lenne, mint a szoci kormány, és annyi elég is.

Végül a kisebbség kisebbsége úgy gondolja, hogy az egész rendszer rossz, és ez ugyan nem ad felmentést a mostani kormány hibára és bűneire, de pusztán a kormányváltástól nem fordul semmi jóra.

A mai magyar válságnak szerintem két lényeges vonása van:

1. Nem gazdasági, hanem politikai és szellemi válság, gazdasági tünetekkel és következményekkel.

2. Ez a rendszer egészének válsága. A közönséges gazdasági válság úgy oldódik meg, hogy a rendszer korrigálja magát, mint a svéd vagy a cseh példa is mutatja. Ugyanez érvényes az alapjában véve egészséges demokráciákban zajló politikai válságra is. A lengyeleknek 2005-07-ben borzalmas kormányuk volt. De a) a politikai randalírozást gazdasági és szellemi pezsgés kísérte, b) a rendszer gyorsan korrigálta magát, a kormány rövid úton megbukott. Egy Kaczysnki-kormány nálunk nem két évig randalírozhatna, és mivel a poitika ráült az élet többi szférájára, a pezsgésben sem vagyok biztos. A mi politikai és neki befekvő szellemi "elitünk" mintha arra utazna, hogy módszeresen felszámolja az önkorrekció lehetőségeit. Nem hullámvölgyben vagyunk, hanem lejtőn, aminek nem látni a végét.

Update (06.15):
Most olvastam Surányi György recenzióját Lengyel László könyvéről. Van benne egy érdekes gondolatmenet, ami szintén amellett szól, hogy a lényeg nem a gazdaság maga, hanem a politikai válság. Surányi kifejti, hogy az ugyan baj, hogy elmaradt a nagy ellátó rendszerek reformja (utoljára 98-ban lehetett volna megszorítás nélkül, akkor sürgősen ad acta tették), de egyrészt ezeknek a reformoknak a haszna csak 15-20 éves távon érzékelhető (Tf: ez pontosan így van, de még a közgazdászok se nagyon szokták mondani, mert a megszorítást még nehezebb elviselni úgy, hogy nem jön érte pár éven belül a jutalom). Viszont a mai gazdasági pangáshoz nem  is annyira ezen reformok elmaradása vezetett, hanem sokkal inkább a józan észnek ellentmondó intézkedések sorozata (itt egy hosszú felsorolás következik, ha valakinek nincs türelme az egész cikkhez: a "Tulajdonképpen egy nagyon egyszerű" kezdetű bekezdésben). Vagyis az, hogy a különféle kormányok 2000 óta pillanatnyi politikai meggondolásokból gátlástalanul belebabrálnak a gazdaságba, súlyos károkat okozva. (Rögeszme előkapva: az, hogy büntetlenül megtehetik, sőt érdekük megtenni, és nem vagy nem ebbe buknak bele, magának a 89-90-ben kreált magyar politikai rendszernek a hibája.)

Folyt. köv. hamar

"site