Nem osztom a bizakodást,  hogy az illető végre látja a helyzetet, és az sem ad okot a reményre, hogy tucatnyi műhely bombázza javaslatokkal, mert
– a Kéri-körben feldobott ötleteivel – a nyugdíjemelés mérséklése, négyes metró "felülvizsgálata" , két év költségvetési szigor, aztán majd politizálunk – gyakorlatilag azt ismételte meg, amit 1998-2000-ben csinált, sokkal kedvezőbb makrogazdasági tendenciák mellett, teljesen más helyzetben, egyébként reformok helyett,
– mindig is sok tanácsadója volt, de mindig kiszámíthatatlan volt, hogy kire és milyen mértékben hallgat (utoljára). A múltkori ciklusban például elég szép befolyása volt Bogár Lászlónak – az orosz, kínai, arab tőke behozatalának ígérete mintha ezt az évelő, pozsgaystából multifóbbá lett nyugatellenességet idézné . A mostanában igencsak aktív  Stumpf Istvánnak pedig hol igen, hol nem, hol megint igen – de aki az "új társadalmi szerződés" keresztapjának nézeteivel kapcsolatban illúziókat táplál, annak ajánlom ezt a dolgozatot a Nemzeti Érdekből.

Pusztán attól, hogy a balliberális oldal a Judeai Népi Felszabadítási Front Öngyilkos Elit Kommandójának szerepét alakítja, a másikok egy grammal se lesznek jobbak. Sem a kormányképesség értelmében, sem erkölcsi értelemben. A létezésmóddá emelt masszív hazugság  nagyobb veszélyforrás, mintsem egy őszinte szó ellensúlyozhatná. És ezen az sem változtat, hogy a szocik ősi reflexből lemennek kutyába.

Az illető most már nem titkosan is körvonalazta terveit, gazdasági szakemberek előtt.

Elmondta: ha kormányra kerülnek, hat-nyolc hónapig semmilyen konkrét nagy lépést nem terveznek, folyamatosan egyeztetni fognak, csak ezek befejeztével hirdetnek programot.
Szerinte másfél-két évig "átmeneti gazdálkodásra" lesz szükség – Kéri László és köre előtt még megszorításokról beszélt -, s csak ezután láthatnak neki eredeti elképzeléseik megvalósításának. Kormányzásuk esetére átfogó megállapodást ígért a parlament, a politikusok és a gazdaság szereplői között, mert úgy véli: az ország nehéz helyzetéből csak széles körű együttműködéssel lehet kikerülni. Az átmeneti időszakban szakértői kormány irányítaná az országot az illető tervei szerint, ezután a miniszterek visszatérnének a gazdasági életbe, és jönnének a politikusok.

Könyörgök: kicsoda mikor micsinál?

Beleszámít a semmittevés és az egyeztetés hat-nyolc hónapja a fájdalom másfél-két évébe, és ha igen, akkor a semmittevéshez és az egyeztetéshez miért kellenek szakértők? Nem jók arra ugyanúgy a politikusok? Közlik-e a szakértőkkel a politikusok "eredeti elképzelését", és mi van, ha a szakértők – eszem megáll – mást akarnak, mint politikusok? Ha pedig lejárt az átmenet, akkor miért kell visszamenniük  "a minisztereknek" (melyikeknek?) a gazdasági életbe, és mi az , amit "a politikusok" (gondolom, a gazdasági kormányzat élén) jobban tudnak a szakértőknél? Mi köze van ennek a rejtelmes tudásnak az eredeti elképzeléshez? És ha jobban tudják, akkor miért van szükség szakértő miniszterekre már eleve (akár a semmittevéshez és egyeztetéshez, akár a gazdaságpolitizáláshoz, mindezt a politikusok eredeti elképzelésétől függetlenül)?

Szóval ebből nekem csak az jön le, hogy az illetőnek – első kormányzása halvány emlékein és sértett indulatán túl – még mindig fogalma sincs, mit akar tenni az országgal, saját hatalma bebetonozásán kívül. Max annyit, hogy "a szakértők" viszik majd el a balhét, aztán szabad elvonulást kapnak a gazdaságba. Aztán jön az eredeti elképzelés, ami vagy van, és akkor olyasmi, amit szakértő nem képzelne el – vagy csak kamu. De ezek is csak feltevések, majd a nyakamba kapom, hogy miért vádolgatom légbőlkapott spekulációkkal ezt a tiszta embert, és tényleg: a légből kaptam, mert máshonnan nem lehet.

Egy biztos: k. jó lesz nekünk.

PS. Most olvasom Tőkés tanár urat a korporatív felsőház és a részvételi demokrácia ügyében: Nem vacakol, kimondja a kulcsszavakat. Bár én nem hagynám ki a poént  – mert hát igaz -, hogy Stumpf a személyes folytonosságot képviseli az 1989. februári KB-ülésen leszavazott oldal és a jelen, khm, tekintélyelvű irányzatai között.

"hit