Akkor nézzük ezt a másik gyöngyszemet Orbán titkos szövegéből:

Horn Gyulát valóban nagyon dicsérte, pragmatikus, taktikus és előrelátó politikusnak nevezte, aki hatalmának legfőbb pillérét az inaktívakra építette. Összekacsintott velük, például úgy, hogy nem firtatta a kormány a rokkantnyugdíjasok jogosultságát. 

Vélhetően afféle captatio benevolentiae-nek szánta. Úgy mérte be a hallgatóságot, hogy Gyurcsány-ellenes tirádáját és saját, khm, kiforratlan elképzeléseit (reformot én ugyan nem látok) itt úgy tudja jól eladni, ha szól egy-két jó szót Horn Gyuláról. De mit mond tulajdonképpen? Próbáljuk értelmezni, ha nehéz is.

Horn Gyula pragmatikusnak pragmatikus volt, ezt mindenki tudja. De milyen értelemben előrelátó? A munkából való kivonulásra ösztönözni bárkit, a társadalombiztosításon vakló élősködést elnézni – nemcsak erkölcstelen, hanem már rövidtávon is káros az országra. Vagy talán az indokolja, hogy így lehet megnyerni a következő választást? Dehát Horn Gyula elvesztette a választást, tehát ilyen értelemben sem volt előrelátó.

Marad a "taktikus" mint dicséret. Lehet erkölcstelen, ostoba, kártékony, vesztes, de: taktikus. Nagyszerű. Orbán itt sokadszor, de ezúttal ritka keresetlen fogalmazásban közölte szakmai vezérelvét: a taktika minden, a tartalom semmi.

Nehogy már valaki felelős politikusnak nevezze.

"web