A Hírszerző folytonosan tudósít arról, hogy "meg nem nevezendő" emeszpés források éppen hogyan értékelik Gyurcsányt. Nekem ez idegen és követhetetlen világ, és van legalább egy tényező, a veterán belügyesek lobbija (amennyiben még létezik – de nincs hír arról, hogy megszűnt volna), amelyik gondoskodik is arról, hogy követhetetlen legyen. Ezért nincs is lelkifurdalásom, amiért nem veszem a fáradságot a hagyományos kremlinológiai vizsgálódásra.

Lehet, hogy tévedek, de amennyire röviden össze lehet foglalni, a meg nem nevezett források már rég olyasmit mondanak, hogy se Gyurcsánnyal, se Gyurcsány nélkül. Ha egyértelmű elhatározás volna Gyurcsány leváltására, azt nem árulják el. Viszont láthatóan bajuk van vele.

A hír pedig, ami számomra meglepő mértékben elsikkadt, a következő:
Lamperthé az MSZP – Gyurcsány kivonul a pártirányításból

Lamperthé? Miért éppen Lamperthé?
A két politikus viszonyának történetét kezdjük az elején.  Mindkettejüket Medgyessy Péter hozta be a hatalomba 2002-ben. Lamperth az Orbán-kormány idején szerzett tekintélyt mint önkormányzati szakértő. Gyurcsány nevét a Orbán-kormány idején a legszorgalmasabb Népszabadság-olvasókon kívül senki sem ismerte.
Lamperthet nyilván azért nevezte ki Medgyessy (illetve ismeretlen tanácsadója) belügyminiszterré, hogy civilesítse a Pintér alatt rendőrminisztériummá tett belügyet . ("Nyilván", de a pontos mechanizmusról és az indokokról itt sincs semmi megbízható info.) A papírforma az volt, hogy Lamperthet a belügyi (rendőri/titkosszolgálati) lobbi megeszi reggelire. De ez csak a papírforma, valójában nem lehet tudni, Lamperth mit miért csinált.
(Látszólag mellékszál, de példa arra, hogy mennyire nem engedik  a nyilvánosság elé a lényeget. Ami látszott: Lampertht kinevezte Salgó László tolnai főkapitányt országos rendőr-főkapitánynak. Jobboldali sajtóorgánumok ekkor azonnal birtokába kerültek olyan dokumentumoknak, amik Salgó III/III-as kapcsolatait bizonyították. Valakik addig őrizték a titkot, most előjöttek vele. Érdekes módon ezekről a bizonyítékokról az előző belügyminiszternek, Pintér Sándornak nem volt tudomása, legalábbis nem adta jelét, amikor 2001-ben Salgót megtette megyei kapitánynak. Hogy mi volt előtte? "A vezérőrnagy 1997 és 2001 között a Belügyminisztérium munkatársaként a hágai magyar nagykövetségen teljesített diplomáciai szolgálatot" – könnyen dekódolható az eufémizmus. Itt láthatóan a hülyének nézés minősített esete forog fenn, és szép példája a legalább 2006-ig tartó, rendszereken és kormányokon átívelő belügyi kontinuitásnak. Külön poén, hogy a Fidesz 2004-ben, elmozdításakor diplomáciai pályára alkalmatlannak nyilvánította Salgót, Az esetet érdekesen színezi maga a kompromittáló dokumentum: 1985-ben Salgó a Tiszatáj körét , vagyis a tágabb értelemben vett népi iskolát minősítette "ellenséges ellenzéknek",. Mármost ezt a jelzőt a belügyi apparátus két-három év múlva már az urbánus Demokratikus Ellenzéknek, majd a Fidesznek tartotta fenn, míg a népiekbenm a "másként gondolkodó, de velünk egyet akaró" MDF-ben fölfedezte a szövetségest. A Salgó által még ellenségesnek titulált Lezsákot pl. 1988-89 fordulóján Fejti György már óne zsenír "barátunknak" neveztre, mint az megtalálható az MSZMP KB publikált jegyzőkönyveiben.
Itt megint csak afroamerikaiak végeznek hadmozdulatokat a sötét alagútban, de ránézésre olyasmi történt, hogy rivális belügyi irányzatok 2002-ben összeakadtak. Vagy mégsem? Salgó mindenesetre maga mellé emelte budapesti főkapitánynak Gergényit, aki viszont Pintér embere, akinek országos főkapitánnyá emelését végül is Medgyessy bukása és Gyurcsány fölemelkedése akadályozta meg, és aki kulcsszerepet játszott Gyurcsány lejáratásában 2006 őszén.)

Visszatérve a Gyurcsány-Lamperth sztorihoz. Gyurcsány 2004-es sikerét éppen az tette lehetővé, hogy outsider volt a pártban, nem tartozott sem a 90 előtti központi pártapparátushoz (Medgyessy, Kovács László, Lendvai stb.), sem a Horn által fölemelt fiatalabb, elsősorban vidéki karriergenerációhoz (Szekeres, Szili, Baja). Nem használódott el, más nyelvet beszélt. Egyvalami biztos: háttérbe akarta szorítani Lamperthet is meg a belügyi lobbit is. Van leírás a kormányváltáskor magát szó szerint visszasíró miniszternőről, Debreczeni pedig elég részletesen (de: megint nem egyértelmű világossággal) le is írja, hogy a párt valamilyen nyomásgyakorló csoportja szívóskodott, azért maradt benn. Kompromisszum volt, a győzelem ára.

A 2006-os kormányátalakításnak egyik látható célja az volt, hogy a rendészetet kivonják a belügyi lobbi ellenőrzése alól. Ami biztos: a minisztériumi átszervezéssel Lamperthet Gyurcsány eltávolította a rendészet közeléből. (Egyértelmű infó: természetesen sehol.)  Gyurcsány később azzal szilárdította meg helyzetét, hogy átvette a párt irányítását. Most viszont rábízza a pártot arra, akitől már 2004-ben szabadulni akart, és akit 2006-7-ben a lehetőségek határain belül le is épített. Hogy  most miért éppen Lamperth lett a helytartója a visszavonulás garanciáját jelentő hátországban, az kideríthetetlen. Ennyire megváltozott Gyurcsány? Vagy ennyire tudja szívatni a párt vagy X. érdekcsoport (ami szintén Gyurcsány helyzetének gyökeres megváltozását jelentené)? A jó ég tudja.

Szóval, kedves Soma, azzal a feltevéssel, hogy Gyurcsány képest bármit keresztülvinni a frakción, akár korbáccsal, akár máshogy, egy baj van. Jóapám halhatatlan mondását idézve: "A Király utca a Körútig tart, azután már csak úgy hívják". Ez már nem az a Gyurcsány, csak úgy hívják.

Vagy hogy egy kicsit lengyellászlós legyek, versidézettel:

Emlékszel még? Először volt a szél;
aztán a föld; aztán a ketrec.
Tűz és ganaj. És néhanap
pár szárnycsapás, pár üres reflex.
(Pilinszky)

"tracker"