A látszattal ellentében buzgón olvasom a közleményeket az Andrassew- Gój Motorosok -piknik sagáról. Főleg Letterforce bloggertárs érzékeny és méltányos posztjait.
Először is: Andrassewet kb. 20 éve ismerem, és rendes embernek tartom, kb. azt gondolom róla, amit Kornis. Ezen nem változtat, hogy milyen hitvány lapokba ír, sem az, hogy időnként nem értek egyet vele. De nem fasz, nem drágabolgáruras bolsi, nem hivatásos feljelentő, szóval kifejezetten irritál, ha a lapok iránti utálat a személlyel szembeni a priori rosszindulatban nyilvánul meg. (Az Ifjú Humanisták "házhoz megy a pofonért" érve meg egyenesen penetráns.) A helyzet az, hogy a másik oldalon is van olyan emberem, akiről tudom, hogy teljesen tisztességes, miközben számomra iszonyatos dolgokhoz mellékeli a nevét. Mivel úgy nagyjából ismerem a pályájukat, nyugodtan mondhatom, hogy ez nem az ő erkölcstelenségüknek, hanem a magyar sajtó ramaty állapotának a következménye. De mindegy, előítélettel vitatkozni nincs értelme, mert az első ellenérv az, hogy nekem vannak ballib/bolsi stb. előítéleteim, aztán jön egy meddő vita, amihez se időm, se kedvem.

Ami fontosabb. Van a Hetekben megszólaltatott Elza néninek egy kulcsmondata. Miután a fasizmus csíráiról  beszél, azt mondja, hogy itt nem deportálások lesznek, persze hogy nem, hanem valamilyen numerus clausus. Ahogy Bitter Brúnó szerint a Gój Motorosok olyanok, amilyenek, de nem jelentenek náci veszélyt., Letterforce szerint  "nem nácik,hanem a német birodalommal szimpatizáló horthysták", Kiss Ádám pedig nagyon helyesen azt rosszallja, hogy a GM-t be akarják tuszakolni a nagy náci kalapba, de pontosan előtte leírja, hogy "Szar, szar, de elég sokan csinálják ezt az országban bőrnadrág, és Kawasaki-motor nélkül is."

Hát ez az. A legjobb és legbecsületesebb közírók (pláne a töbibek) is hajlamosak reflexből nácinak vagy fasisztának nevezni a sima "keresztény" (= nemzsidó) középosztálybeli (esetleg paraszti: gesunkenes Kulturgut) antiszemitizmust, ami jóval azelőtt létezett, hogy a "fasiszta" szót kitalálták, és nem a 20. századi biológiai-rasszista elméletekben, hanem a 18-19. századi magyar etnikai esszencializmusban gyökerezik. Elza néni és sokan mások úgy érzik, hogy ebből a hagyományos magyar antiszemitizmusból következett a holocaust, a cigánylenézésből a Porrajmos, de nem: ha nem jönnek az igazi nácik, ez a mentalitás teljesen szalonképes maradt volna.
Azzal, hogy sokan csak a nácizmust tartják a szabadságra nézve veszélyesnek, vagy ezt a fajta sokarcú fóbiát a nácizmusnak tulajdonítják, nem nevezik nevén a dolgot. A betegség nincs diagnosztizálva, ergo gyógyítani se lehet. Ha kiküszöböljük a magyar közéletből a nácizmust, attól még nem lesz jobb nekünk. (Érdekes módon gyakran éppen azok nem veszik ezt észre, akik fáradhatatlanul – és persze joggal – ekézik a szocik antináci kampányait.)

A másik: sem Andrassew dilemmáját, ("ha ismét egy fasiszta hatalom szállja meg vagy uralja Magyarországot, együtt fogok működni a kommunistákkal, hogy megszabaduljunk, ám ha ismét egy kommunista hatalom szállja meg vagy uralja Magyarországot, akkor sem fogok együttműködni a fasisztákkal"), sem az általam nagyrabecsült Letterforce válaszát ("a kommunizmus nem jobb, mint a fasizmus") nem tartom jónak. Egyszerűen azért, mert szerintem nincs "a" kommunizmus és "a" fasizmus. Minden összehasonlító totalitarizmuselmélet itt lyukad ki: a fasizmus, de főleg a kommunizmus térben, időben, nemzetek szerint differenciált rendszer. Kommunizmusok és fasizmusok vannak, és a peremeken nincs éles különbség köztük és a nem totalitárius (pl. latin-amerikai) diktatúrák között. Életszerűtlen azt állítani, hogy az érett Kádár-rendszer pl. nem volt humánusabb akár Kambodzsánál, akár a náci Németországnál csak azért, mert kommunizmus volt. Viszont az olasz fasiszta rendszer, mondjuk 1932-ben összehasonlíthatatlanul élhetőbb és humánusabb volt a sztalinizmusnál (és a legtöbb későbbi "létező szocialista" rezsimnél). Nem azért, mert "a" kommunizmus jobb "a" fasizmusnál, vagy fordítva, hanem mert más a szubsztrátum. Franco iszonyú vérengzéssel kezdte, és paternalista unalommal fejezte be, viszont a demokratikus spanyol köztársaság is egy igen véres világ volt. Adalék a fogalmi zúrzavarhoz: Finit (aki eleinte büszkén vallotta, hogy ő posztfasiszta, ahogy mások posztkommunisták – mér, mitől rosszabb az olasz fasizmus, mint a kommunizmus -, aztán elhatárolódott),  itten könnyedén leneonácizzák.

Egyszóval nincs értelme a számunkra ellenszenves dolgokat se visszavezetni a fasizmusra vagy a kommunizmusra, se megnyugodni, ha ez a művelet nem sikerül. Szerintem pl. Magyarországon súlyos szélsőbaloldali veszély van (Tomcat ökörködése ehhez képest bakfitty), egyszerűen azért, mert a nyilasok (eggen) óta nagyon erős a szélsőbal hagyomány. És semmit nem javít a helyzeten, ha a veszély hordozói kijelentik magukról, hogy ők tiszták, mert nem kommunisták. Remek, nagy teljesítmény, gratulálok.

Kéretik jobban figyelni, és igen, nevükön nevezni a dolgokat.