Nem akarok Trau babérjaira törni, de Ez úgy gyönyörű, ahogy van.

A Mitykák nevű orosz írócsoport halhatatlan dolgozata jut eszembe (Bratka L. fordította) arról, hogy a nagy liberalizálás közben az oroszok fent felejtenek egy űrállomást. Amikor már rég nem jön földi parancs, benyomják az utolsó vodkát, és földet érnek a tajgában, Faszkalap Alekszejevics házától nem messze, akivel aztán jól kibabrálnak (mármint ha igaz az egész). Ugyanebben a ciklusban szerepel egy medve, aki bejár a faluba, és miután kocsma helyett csak ő hajlandó bemenni a könyvtárba, a végén ő az egyetlen, aki képes traktort vezetni.