A visszajelzésekből (például Állományjavító nagyon is megfontolandó fenntartásaiból, itt: 28. komment) az derül ki, hogy kétféleképpen lehet könnyen félreérteni a 12. rész kuruc-labanc tételét:

1. Túlságosan is beleszerettem az ötletbe, és ezzel akarom magyarázni a magyar világot (így természetesen addig egyszerűsítem a valóságot, amíg bele nem illik egy mesterséges sémába), * és
2. egyszerűen csak le akarom váltani a kuruc szemléletet, és felcserélni egy másikkal, egyik egyoldalúság helyébe egy másikat állítva.

De nem a történelmet akarom magyarázni, hanem csak felmutatni azt a két fő hagyományt, amelyik a mai konzervatív oldalnak rendelkezésére áll. Ezzel persze azt is meg akarom mutatni, hogy a jobboldal nem eredendően kuruc. Amit én labanc hagyománynak nevezek, pillanatnyilag gyenge, sőt szinte láthatatlan. A másik tradíció majdnem teljesen kiszorította. Ez pedig értelme szerint nem a "hatalomátvételt" teszi lehetővé (arra rövid távon semmi esély), hanem egyáltalán a lábra állást kívánatossá (önmaga megfogalmazását és a megerősödést). Szerintem előbb-utóbb magától is helyrebillen az egyensúly, de (akármilyen nagyképűen hangzik) erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ezt egy bloggal is segítsem.

Napi politikára lefordítva: az addig inkább (persze nem egyöntetűen) labancos kultúrájú Fidesz 2002-ben éles fordulatot hajtott végre, átvette szatellitjeinek kuruc magatartásformáit, majd ezek 2006-tól riasztóan felerősödtek és egyeduralkodóvá váltak. Az elkurucosodás odáig fajult, hogy a labanc aktuálpolitikai szitokszó lett. Sőt, a kurucok, akik a konzervativizmus egyedüli letéteményeseinek tartják magukat, a labanc magatartást balliberálisnak hiszik, és ehhez mindig megtalálják a két-három obligát, szigorúan nem tartalmi érvet. Itt nem a kormányoldal a "labanc", ő ugyanis a neokuruc retorikában az "idegen elnyomó" hagyományos szerepét tölti be (és ennek megfelelően gyűlölik, nemnormálisozzák nix dajcs-alapon, gyártanak róla gúnyverseket stb.) Hanem az MDF, amit szó szerint lelabancoznak, kormánybérencségnek betudva építkező-nacionalista, dunántúlias-polgárosult, katolikus, kurucellenes megnyilvánulásait . Félreértés ne essék, nem korteskedni akarok az MDF-nek, hanem fordítva: addig és annyiban rokonszenves, ameddig és amennyiben megfelel az én "labanc" eszményemnek. Ha a Fideszben megerősödik ez az irány, az is rokonszenves lesz, de erre – a Fidesz politikai harcmodorának, értelmiségi és gazdasági bázisának teljes elkurucosodása miatt (no pun intended) – rövid távon semmi remény.

Ismétlem, kulturális hagyományokról van szó (egyformán beletartozik a mindennapi élet és a politika kultúrája), amiket nem lehet hézagtalanul leírni a nagy világi politikai ideológiákkal (nacionalizmus, szocializmus, liberalizmus, populizmus). Tehát az sem igaz, hogy a kuruc egyszerűen populista.

A kétosztatúság nem séma, amit kívülről viszek bele, hanem visszatérő történelmi jelenség, a jozefinisták és nemesi ellenállók ellentététől a kisgazda-parasztpárti konfliktusig és tovább. Az ország történeti-kulturális hagyományaiból és helyzetéből adódik. Tisztában vagyok vele például, hogy 1860 és 1918 között rengeteg más politikai tényező is színre lépett az anglomán konzervatívoktól a feministákig meg a szociáldemokratákig, de az alapellentét mégiscsak a kiegyezéspártiak és a 48-asok között húzódott. Azonkívül nem lehet "könyvből politizálni", és például a liberalizmus, de akár a szocializmus különböző válfajai csak akkor maradhatnak politikailag életképesek, ha valamelyik szerves magyar kulturális tradícióhoz kapcsolódnak.

Még valami: a kurucság időben változó, gyarapodó hagyomány. De attól még, mai állapotában konzervatív. Nacionalista, vallásos, kulturálisan (tágabb értelemben) pedig idegenkedik mindentől, ami nem hagyományos. Az "Isten, haza, család" kisgazda hármasságából egyik sem hibádzik. Ami riasztóvá és konzervatív szemszögből módfelett gyanússá teszi, az egyrészt a permanens hisztéria, harci láz, a méltóság és önuralom teljes hiánya, másrészt a cáfolhatatlan baloldali (népi íróktól eredő) és sztálinista behatás. Utóbbiról már volt szó a 12. részben. A belelkesült hívek valami ördögi ártatlansággal nem vesznek tudomást politikai anyanyelvüknek erről a rétegéről, ami, ha szigorúan nézzük, érvényteleníti a konzervativizmust.

—————

* Aki igazi leegyszerűsítésre kíváncsi, annak gyermekem ált. isk. tankönyveit ajánlom (Apáczai Kiadó), erről is írok majd egy egy mókás posztot, A béketűrőknek pedig javaslom elolvasásra (no, belekukkantásra) például a jobboldal egyik mai kedvencének, az agg Herczegh Géza nemzetközi jogász akadémikusnak újabb, történeti munkáit. Ő például nemcsak a magyar, hanem az egész európai történelmet képes kurucosan átírni, hol többé-kevésbé kádáriánus, hol vehemensen antikommunista nézőpontból. (Hát hogyne lett volna alkotmánybíró ezzel a szakirányú tudással…)