Az előző idevágó poszt (03.10) lényege ez volt:
"Hornnak értelem szerint azonnal le kellene mondania, és elta… vissszavonulnia a politikai életből. Minimum a koalíció megmentése érdekében. Ha nem ez lesz, és nem teszi magától, vagy a szocik nem követelik, vagy a pártja megvédi, akkor nem tudom, mi van, Illetve tudom."

Hát az van. Az SZDSZ – egyébként üdvös ügyben – kötné az ebet a karóhoz, de az MSZP-mainstream most az egyszer besokallt a sokadik kilépési fenyegetőzéstől. Nahát, miért pont most? A Szadesz, szegény, nem érti. Hiszen ők csak jót akarnak, bántották ők ezt a nagy melák, buta Maszopot?. A koalíciót úgy kell összesrófolni, hogy szét ne essen. Szép munka volt. (Horn újabban társadalmi rétegeket akar megnyerni a refom ügyének. Gondolom, újabb vicces, agymosós médiakampányokkal képzeli.)

És mit látok? Az ÉS 3. oldalán Esterházy Péter nagyon rosszkedvű, keveseket dicsér, sokakat lehord, és a "hagyományaiban protestáns, formájában katolikus (paródia)" politikai kereszténység (zene füleimnek), a rossz helyen letérdelők és vakszöveget mormolók kiosztása után csak úgy odabiggyeszti: "Jut eszembe, mért is nem mond le Horn Gábor? Mindegy."  Pedig szökőévenként ha egyszer szokott ilyen napi politikai vackolódásba belemenni.

Az én napom jól kezdődik, az országé leáldozik.