A szövevényes szerb belpolitikai életet nagyon leegyszerűsítve úgy lehet ábrázolni, mint a nyugatos Tadic elnök és a szalonképes nacionalista Kostunica miniszterelnök kényes szövetségét, miközben a legnagyobb, momentán ellenzékben, a khm, nemzeti radikális párt – aminek feje a hágai fogdában csücsülő Seselj vajda . (Ez az az ország, amiről Sólyom elnök a múltkor sejtelmesen beszélt a parlamentben – a nemzeti radikálisok a legnagyobbak, mégsincs semmi baj, úgymond. Okos Balkán-ügyi tanácsadói lehetnek.)
Belpolitikailag Koszovó függetlensége abban a játszmában képeződött le, hogy Tadicnak az EU-csatlakozási tárgyalások előrehaladásával sikerül-e ellensúlyoznia a Koszovó-sokkot. Úgy látszik, nem sikerült, és Kostunica a zavargásokkal megmutatta, mennyire szalonképes. Lemondása gyakorlatilag a koalíció felmondását jelenti. Az új választás vélhetően Seseljék és Kostunicáék előretörését hozza. Vadnacionalista koalíció?

Óvatosan azzal az elismeréssel. És egyáltalán.