ez azért talán túlzás.

"Az Egyesült Államokat az foglalkoztatja"… "Washington számára az a lényeg"… "Az Egyesült Államokban javában zajlik a jelenlegi magyar kormányzat politikai átértékelése, és az elmúlt hét eseményeivel a folyamat nagyjából lezártnak tekinthető."

Az ilyen mondatok az amerikai külpolitika működésének meglehetősen felszínes ismeretét mutatják. Ez a rendszer ugyanis sohasem volt olyan monolit, mint ahogy k-európai tapasztalatok alapján sokan elképzelik. Érdekcsoportok, bürokráciák és filozófiák ütköznek folyamatosan. Nabucco-ügyben egyelőre egy ki tudja, hogyan körbelobbizott középszintű külügyi tisztviselő beszélt. Hogy mennyire "hivatalos" álláspontot közvetített, azt a jó ég tudja. Itt két dolgot azért nem szabad elfelejteni: az egyik, hogy az iráni földgáz nélkül a Nabuccónak nincs értelme, és az iráni-amerikai viszony enyhén szólva sajátos. A másik, hogy az USA maga sohasem volt politikailag finnyás a saját széndhidrogén-.beszerzéseiben Venezuelától Szaúd-Arábiáig, de Irán speciel még neki sem fér bele.

Koszovó ügyében pedig elképesztő az a doktrinérség, ami a pillanatnyilag domináns amerikai állásponthoz való igazodást fontosabbnak tartja, mint…
Először is, a State Dept. gyors reagálása csak egy vélemény, ami Amerikának nem kerül sokba. Lehet, hogy jövőre másik vélemény kerekedik felül.
Másodszor, Washington hétezer (?) kilométerre van, a nemzeti ressentiment-ba lassan beletébolyodó és katonailag erős Szerbia pedig itt a szomszédban, ráadásul több százezer magyar tússzal. Elvárni ezekután, hogy Magyarország ne egyszerűen elismerje Koszovót, hanem lelkesen és gyorsan tegye (ellentétben a szlovákokkal és a románokkal, akiknek az USA pont ilyen fontos szövetségese), biztonságpolitikai hazardírozás, hogy a legenyhébben fogalmazzak.

03.04.
Adalék: Németh Zsolt (Fidesz), a Külügyi Bizottság elnöke: nem érti, mire várunk az elismeréssel, mert ez azt a látszatot keltheti, hogy köze van az orosz látogatásnak stb.