Az Európai Szocialista Párt visszaemelte kebelére a Smert, noha a rendkívül sötét Meciarral és a még sötétebb "nemzeti radikális" (hazai eufémizmus) párttal kötött katasztrófakoalíciót. Az ESZP-n belül a magyar szocik a tiltakozó törpe minoritásba tartoztak. Az Európai Néppárt persze felháborodott (gondolom, a berlusconisták is.) A kitűnő etikai érzékű és a múlt ködében jól eligazodó Révész Sándor kellett hozzá, hogy magyar ballib oldalról felidézze: az MSZP-nek (és bár nem írja oda nevet: személy szerint a jelenleg EU-biztos Kovács Lászlónak) bizony oroszlánrésze volt abban, hogy az ESZP eleve befogadta Ficót, még 2004 elején.

Barak László a maga keresetlen modorában az Orbán-beszéd fogadtatásának egy különösen irritáló elemét pécézi ki: azt, hogy az elemzők egy részének árva szava sem volt a politikai tartalomról és az etikai botrányról, nevezetesen a közönség hülyére vételéről. Hanem az egészet egy kommunikációtechnikai mesterműnek fogták fel. Namost lehet elfogadni, hogy ilyen a világ, a jövő a populistáké, akik tudatosan a tömegmédia egyéni autonómiát kikapcsoló hatására építenek. Ilyesmit mond pl. John Lukacs is, igen keserűen. De konzervatív és liberális szemszögből ez elfogadhatatlan.