Az Index újságírója a reneszánsz év kapcsán a kormányt fikázza, és eltalálja szarva közt a tőgyit (kérem a külön tiszteletdíjat az érzékletes képzavarért):

"A reneszánsz tematika értelmet kap, amint összevetjük a Firenzéhez társított értékeket a reformlázban égő kormány jelszavaival. Firenze ugyanis nem ásványkincseinek vagy erős hadseregének, hanem ügyes kereskedőinek, mesteri kézműveseinek, kreatív tudósainak és polgári jogrendjének köszönhetően lett a kor meghatározó állama. Szóval a reneszánsz valóban jó példa a korrupción, ügyeskedésen, nepotizmuson szocializálódott magyarok számára. Csak az furcsa, hogy a minisztérium a pozitív képet az egész kulturális életet meghatározó programsorozaton keresztül kívánja felvázolni. Hogy a lelkesítő célt a kultúra szereplőinek kézből etetésével, azaz végül is a fennálló, bizánci rendszer működtetésével kívánja elérni."

Még szerencse, hogy nincs tisztában a reneszánsz kulturális gazdaságtanával, mert akkor mehetne igazán a fika. Eszembe jut Orson Welles örökbecsűje A harmadik emberből:

"A Borgiák harminc éve alatt Itáliában háború és rettegés tombolt, gyilkosság és vérontás minden mennyiségben. De nekik köszönhetjük Michelangelót, Leonardót és a reneszánszt.  Ezzel szemben Svájcban a szeretet uralkodott, 500 éven át demokráciában és békességben éltek. És mit köszönhetünk neki? A kakukkos órát."