Itt. A szerző szociológus, kriminológus. A gondolatmenet az, hogy az ember genetikusan kifejezetten nem vérszomjas lény, a nagy többségnek nehezére esik szemtől szembe erőszakot elkövetni.  Az ilyen helyzet kerülésének 4 útja van. 1. Távolról ölni (pl. bombázás). 2. Túlerőben támadni az elszigetelt és valamiért ellenállásra kevéssé képes áldozatot (a tipikus rendőri brutalitás stb. stb. stb.). 3. Ritualizált, "fair" összecsapás (párbaj). 4.  Az öngyilkos merénylő a halála pillanatig úgy tesz, mintha nem követne el erőszakot.

Ha most belegondolunk, hogy a 2006-os tévéostrom melyik sémába illik, akkor nagyon könnyen arra juthatunk, hogy a rendőröket kitartóan támadó, pajzsokat törő, sárba küldött vízágyú sofőrjét kimentő béközép nem bátor volt (akkor is látszott, hogy valami fals, ilyen bátorság nincs), hanem ki volt okítva az ellenfél csökkent ellenállóképességéről.
Ahhoz képest, hogy a rendőrök állítólag becenévről ismerték az érintett ultrákat, feltűnően átláthatatlan, hogy mi lett a büntetés.