Ihász Sándor fővárosi főügyész fegyelmi vizsgálatot rendelt el Varga Gergely ügyészségi szóvivő (!) ellen, aki "magánemberként" elkottyantotta, hogy nem azok ülnek a vádlottak padján a 2006. őszi rendőri atrocitások miatt, akiknek kellene. Ihász lépése azonban tökéletesen kétértelmű. Nem lehet tudni, hogy azért indít-e fegyelmit, mert a szóvivőnek eljárt a szája – vagy azért, mert eddig nem beszélt, pedig tudta.
A titkok köde olyan sűrű, hogy az ember kénytelen kremlinológiai modorban elemezni. (Stílszerűen, mint alább látni fogjuk.) Szóval: Ihász Polt Péter kinevezettje, és ott volt minden ködös kilométerkőnél Happy Endtől * a Sutka-levélen át a "Kulcsár mint kihallgató" afférig. Aki nem szorul Cavintonra, az emlékszik, hogy a falazás vádja – ezúttal a másik oldalról – Polt és csapata ellen is felmerült. A két adu ellenérv az volt, hogy a) az ügyészség független (mintha ez valami isteni elrendelés vagy legalábbis alkotmányos alapelv volna), b) hogy jó, jó, lehet ugyan, hogy az ügyészség egy kicsit pártkatona, végül is Magyarországon élünk, de nem lehet szakmai hibát vagy törvényességi problémát kimutatni. Ezzel csak az a gond, hogy a hiba kimutatásához potenciálisan felhasználható adatok is az ügyészség birtokában voltak.
Az ügyészség ún. "függetlensége", csak a törvényeknek/szocialista törvényességnek való alárendeltsége nem egyéb, mint a megörökölt és azóta is szentírásként kezelt sztálinista hagyományok egyike. (Az ügyészségi törvény az egyik olyan kétharmados törvény, amelyik jóval a rendszerváltás előtt keletkezett.) Az ügyészség történetileg a Párt ökle volt, és kis híján még 1988 végén is lesújtott. Dávid Ibolya megpróbálta elérni, hogy a kormány alá rendeljék (mint normális demokráciában, ahol az igazságügyminiszter az igazság fenntartásában érdekelt állami tisztviselő), de ezt az akkori ellenzék hevesen elleneznte. (A Kunos-ügy után némi okkal.)
Györgyi Kálmán azóta is tisztázatlan indítékú lemondásával (vö. közérdekű adatok hozzáférhetősége) elkezdődött a Valóságos Belső Titkos Ügyészség története. Amikor Medgyessy – valóban otromba és mint végül kiderült, öngyilkos gesztussal – afféle párhuzamos államügyésznek tette meg Kellert, a baloldal őrjöngött, amiért az ügyek elakadtak az akkor is kissé áttekinthetetlen rendőri vonalon, az átszűrődő esetek pedig sorra az ügyészségen. Mely úgymond  "falazott". Erre jobboldalról – a röhögésen kívül – a fent említett kettős válasz érkezett - akkor éppen az ellenzéknek jött jól, hogy az ügyészség "független" (= ellenőrizetlen) hatalmi ág, állam az államban.
Közben, nyomokban, észlelhető volt valami kutya-macska összjáték vagy alkumeccs a titkos ügyészség és a Tóth András vezette titkosszolgálatok között. Tóth András azóta eltűnt, Polt viszont ott van az ügyészségen, miután meghiúsult kísérletet tett arra, hogy kijelölje saját utódját. (Ez is példátlan, és erre se nagyon csaptak le a kremlinológusok.) A jó ég tudja, hogy mekkora az informális befolyása, és miért ne lenne akkora, amekkora lehet?
Szóval rendes dolog feltenni a netre egy levideózott dührohamot, tulajdonképpen informatív is, de Varga Gergely esete inkább arra világít rá, hogy semmit se tudunk a 2006. őszi események igazi hátteréről. Kik csinálták és miért? Az előzményekben és az utóéletben láthatóan szerepe volt a titkosszolgálatokon és – mint most kiderült – az ügyészségen belüli egyes frakcióknak, de hogy micsoda és milyen céllal, az titok.

 *A Millenniumi Országjáró esete azért érdekes, mert itt az eljárást nyilvánvalóan abszurd indokkal szüntették be (a kiadvány előállítási költségéről kimutatták, hogy kifejezetten olcsó a hasonló, bár – ezt sem mondták – sokkal kisebb példányszámú újságok utcai árához képest).