Persze a BKV is megéri a pénzét, mert képtelen volt megmagyarázni az embereknek, hogy mi történik, meg feltételezte, hogy ebben a szövegértési problémákkal küszködő országban az emberek a soványan adagolt információk alapján racionálisan viselkednek.

Holott a magyar ember imád szenvedni és dühöngeni, és ha nincs rá direkte oka, akkor is megteremti hozzá az alkalmat. Nézzük "a fiatal női olvasót", akinek levelét a Hírszerző kommentár nélkül idézi:

"Engem tulajdonképpen nem is a sorban állás dühít annyira (az utóbbi pár hónapban vannak csak ekkora sorok, de legalább nem én fizetek a bliccelők helyett), hanem hogy a BKV 900 forinttal emelte a bérlet árát, ami eddig ugye 34-35 napig volt érvényes, most meg helyette vehetünk 30 napos bérletet, ami valóban 30 napig érvényes!"

Csakhogy ez nem 30 napos bérlet, hanem rugalmas dátumozású, de havi, ugyanúgy, mint az, amelyikre rá volt pecsételve, hogy "március" vagy "október". A következő nap eggyel kisebb sorszámú napján éjfélig érvényes, mint azt a BKV el is magyarázza – olvasni tudóknak, a saját honlapján. A cég nem számolt azzal a kognitív mechanizmussal, amelyik kizárja új változat létezését a pecsétes havi és a 30 napos bérleten kívül. Nem számolt továbbá azzal, hogy zseniális közoktatásunknak hála, a fiatal női (és hogy ne legyek szexista, férfi) olvasók képtelenek mit kezdeni az átfedés fogalmával, és nem jönnek rá: azt az egy esetet kizárva, hogy a következő hónapban nem vesznek bérletet (ráadásul ha annak a hónapnak legalább egy részét azt Budapesten töltik, időarányosan drágábban utaznak) – hosszú távon, átlagban így is csak egy naptári hónapig tudnak mit kezdeni a szelvénnyel.

Mondom, kognitív tanulmány. (Meg a VEKE és – bocsesz – kedvenc hírportálom is.)

Szóval a magyar ember imád szenvedni és dühöngeni – a Zállamra, amelytől nem egyszerűen azt várja el, hogy kényeztesse, hanem azt is, hogy a megszokott módon kényeztesse. A Zállam persze sohasem tudta eléggé kényeztetni, ergo gonosz (vö. "buzi békávé"), és ha még variálja is a gonoszságát, akkor gebedjen meg. Viszont mivel szüksége van rá (mert különben kitől várhatná a kényeztetést?), a tányérhajigálós, szemkikaparós szerelem mindhalálig tart.