Átrágtam magam ezen a marcipánhömpölyön, és azt kell mondanom, hogy PLT diagnózisa kitűnő, de túlságosan megértő. Az a pártprogram, amelyikből nem derül ki, hogy a párt igazából mit akar, nem program, hanem népámítás. És nem tudom, hogy a parasztvakítás miért lenne pont egy néppártnak megbocsátható (a néppárti politika a csoport- és rétegigények közötti kompromisszumon, és nem önellentmondáson alapul). Amellett a Fidesz a néppárt eléggé sajátos, egyedi változata, de erről máskor. Végül amit nem árt elégszer mondani, hátha valaki meghallja: naivitás azt hinni, hogy a Fidesz 5-7-10 éve folytatott, uszítással egybekötött permanens mellébeszélésének és hazudozásának nincs semmi "pedagógiai" foganatja, és a népbutító hatás egycsapásra a múlté lesz, mihelyt kormányra kerülvén megszállja őket a jólélek, és normális politikát folytatnak. Lásd még Hont András elemzését a néputálatról.
De legyünk jóindulatúak, és fogjuk fel a szöveget annak,. aminek mondja magát (és higgyük azt, hogy igazságtartalma nagyobb a 2006-os választási programnál – tudjuk, amit 3,2 millió ember írt). Akkor a következők derülnek ki:

A program örvendetesen szakít a belső fogyasztásra alapozott növekedés Matolcsy-féle agyrémével, és faarccal leírja, hogy  "a magyar gazdaság fejlődésének mozgatórugója a következő években is az export lesz" (12. o., kiem. tőlem). Folytatás:

Gazdaságpolitikánkban piackonform eszközökkel szolgáljuk az exportösztönzést, gazdaságdiplomáciai eszközökkel is segítjük a magyar termékek külpiaci értékesítését. A külpiacra jutást azonban a legjobban a reálgazdaság szerkezetváltása, a korszerű és jól eladható termékek szolgálják.

Olyan k. öreg vagyok, hogy emlékszem: a késő Kádár-korban Havasi elvtársék szóról szóra ugyanezt mondták, exportösztönzéssel, szerkezetváltással és korszerű, jól eladható termékekkel bezárólag. Aztán az lett belőle, ami. A probléma az, hogy a nagykönyv szerint gazdasági növekedés munkából, tőkéből vagy földből lesz. Exportnövekedés pedig – mivel olajunk momentán nincs – nagyon sok működőtőkéből és képzett és/vagy olcsó munkaerőből. Namost ha a  munkaerő se nem elég képzett, se nem elég olcsó, és a működőtőke amúgy is óvatosan jön (az óvatossághoz a Fidesz több hullámban hozzájárult), akkor mi a megoldás? A programból kihámozhatóan – itt megint csak Matolcsy keze nyomát sejtjük – a jég hátán megélő magyar nép gazdasági élelmességének, kreativitásának felszabadítása. Itt megjegyezzük, hogy ez az élelmesség és kreativitás sem valami ősi vonás, hanem szintén a Kádár-korban jelent meg a háztáji engedélyezésével, folytatódott az új gazdasági mechanizmus piacorientált vállalataival és – rövid tündöklés után eltaposott – téesz-melléküzemágaival, majd borult virágba a 80-as évek géemkás-kisszövetkezetes világában. Mindez egyáltalán nem jelenti, hogy a Fidesz látomása élből hülyeség, hanem fordítva: hogy a Kádár-kori gazdaságpolitika nem volt 100 %-os, népnyúzó hülyeség. A nagyüzemek és a kisvállalkozások államilag segített, harmonikus együttműködése nem más, mint a késő-késő-kádári gazdaságpolitikai modell, amit a rendszerváltók ujjongva szétvertek, míg más, kevésbé racionális tételeket alkotmányos értéknek tekintve, egy az egyben átemeltek, így a komplett népjóléti rendszert.
A gazdasági növekedés motorjai tehát a kis- és középvállalkozások lennének (14-20. o.). Ha jól értem, ez a következőképpen történne: induláskor az állam – támogatások, adó- és járulékcsökkentések, segítő, terelgető-nevelgető intézményrendszer kiépítése formájában – adna egy hatalmas pénzinjekciót a kkv-szférának. Hogy miből, az nincs részletezve, de tegyük fel, hogy vállalják érte a nagy államháztartási hiányt – arra az időre, amíg a meglóduló gazdaságból a csökkentett adók útján vissza nem folyik a pénz. Ez azonban lutri, és eszünkbe juttatja a 2006-os ötletet a 10%-os járulékcsökkentésről, amit egy teljesen másról szóló – és történetesen, végső soron a Fidesz-kormány egyik intézkedését kritizáló – tanulmány félremagyarázásával, gyk. hazugsággal indokoltak. A másik baj az, hogy Magyaországon a kkv-k elég nagy része kétségbeesett kísérlet a munkanélküliség elkerülésére, forgatható "korszerű" szaktudás híján. A programban ez áll:

A kis és középvállalkozások közül kiemelt szerepet szánunk az innovatív, technológia-intenzív termékeket gyártó vállalkozásoknak. A Fidesz lendületet ad a kis- és a középvállalati szféra fejlődésének, mely során magas szintű
műszaki tudásra és szakképzett munkaerőre épít.

Ez gyönyörű, csak kérdés, hogy miután a meglévő nagyvállalkozások és elit kkv-k már rég felszívták a szakképzett munkaerőt és a magas szintű műszaki tudást, az újak honnan fognak leakasztani ilyet a magyar szakoktatás és felsőoktatás (évtizedek óta tartó) pillanatnyi állapotában.
Az oktatásról szóló rész különben tökéletesen jellemzi az egészet.
Legyen úgy, mint régen vót: minden észérven túli ragaszkodás a teljesen más demográfiai, kulturális, urbanizációs feltételekre szabott dualizmus-kori, klebelsbergi népiskolai rendszerhez. Megtartani az alsó tagozatot minden kistelepülésen.  Miért? Mert – figyelem! – a hátrányos helyzetű gyerekek nagy része kistelepüléseken él. Hogy egy kistelepülésen esetleg nem él annyi gyerek, akinek színvonalas alsó tagozatot lehetne fenntartani 4 tanítóval – hát Istenem, nem vagyunk matekzsenik. (Btw ez a szemlélet valamiért a "jobboldal" egész oktatáspolitikáját áthatja. Egyetemet a kisebbségi magyaroknak – ha nincs elég oktató, ha a diploma nem ér semmit, ha még az akkreditálás sincs megoldva, mit számít?)
Kontrollálatlan publicisztikai reflexek: "Az elmúlt évek kaotikus, átgondolatlan oktatáspolitikája és az ehhez kapcsolódó megszorítások miatt jelentősen romlott a diákok tanulmányi teljesítménye. Határozott lépéseket teszünk annak érdekében, hogy számottevő javulást érjünk el ezen a téren." De könyörgök, a PISA 2000-ből már a Fidesz-kormány idején kiderült, hogy itt valami penetránsan el van szúrva. Akkor egy monstre vállrándítással intézték el. Nem is javult semmi. Viszont nem is romlott.
– Kenetes közhelyek gondolkodás nélkül: "Meg kívánjuk teremteni az alapjait a folyamatosan megújulni képes szakképzésnek, hogy biztosítani tudja a korszerű tudás, technológia elsajátítását." Szép, ízes magyar mondat. A bibi csak az, hogy a szakképzésbe jelenleg főleg azok a hátrányos heyzetű, kis- és nagytelepüléseken élő gyerekek kerülnek be, akik ugyan nem hullottak ki az általános iskolából, de nagy valószínűséggel nem tanultak meg rendesen írni-olvasni-számolni. Erről a tényről a program nem tud.
Számundor: gyönyörűen le van írva, hogy minden gyereknek egyenlő esélyt "kell biztosítani" (ez a kedvenc kifejezésük). Hogy miből és hogyan történne a finanszírozás, arról egy szó se.
További eszközök:
Közönséges, fellengzős blabla: "A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség ismét lehetőséget fog biztosítani minden magyar embernek a magyar kultúra ápolására, terjesztésére és megújítására." Ezt adja nekünk a Párt! Hogy eddig mikor és kicsoda "biztosította" minden magyar embernek a lehetőséget a magyar kultúra ápolására stb., milyen az, amikor nincs "biztosítva", és milyen az, amikor "biztosítva" van? Ilyen földhözragadt kérdéseket ne feszegessünk.
"Kimondanám, ha akarnám, de juszt se kötöm az orrodra!": Konzervatív lelkem annak is örül, hogy a törvényes rendről szóló részben közlik, miszerint ők rendpártiak (77, 82), éles ellentétben a sajtóban éjjel-nappal nyomatott anarcho-opportunizmussal. De nem egészen értem a rendőrségnél a bajtársiasság hangúlyozását és ezt: "Meggyőződésünk, hogy a moralitás talaján álló, professzionálisan, és nem a hatalom milíciájaként működő  szervezet tagjai kivetik maguk közül a renitenseket, de egy emberként állnak ki a vétlen, megrágalmazott bajtársaik mellett." Itten láthatólag nagyon céloznak valamire, de eszük ágában sincs megmondani, miről beszélnek. Kik azok a vétlen, megrágalmazott bajtársak? (Különben amíg a rendőrség katonai szervezetű, és a kormánynak van alárendelve, mindig a hatalom milíciája lesz.)
Szemforgatás csapágyon: Amikor a jogbiztonságról értekeznek, ami bezzeg alattuk majd lesz, sopánkai kacajra fakadok. Aki akár egyetlen egyet figyelemmel kísért a fideszes vagy Fidesz-közeli nagykutyák és -cicák személyiségi jogi perei közül, pontosan tudja, milyen a jogbiztonság az ő értelmezésükben. Ők biztonságban vannak. (+ Polt, +Pintér).
Célegyenes:
Kigyűjtöttem a "tőke" kifejezés előfordulásait a szövegben. Íme:

– a kis- és középvállalkozások igényeinek megfelelő – kedvezményes tőkejuttatások, hitelek, (14; gyk. a kedvezmény állami támogatást jelent).
– Beruházások és fejlesztések hiányában a pályavasutak értéke folyamatosan romlik, ezáltal a társaság (MÁV) a saját tőkéjét éli fel. (23)
– A Fidesz olyan földtörvényt alkot, amely biztosítja, hogy a helyben lakó magyar gazdák ne kerüljenek hátrányba a távoli magyar-, vagy külföldi tőkebefektetőkkel szemben.(61-62, no comment)
– a Fidesz egyszeri, átfogó gazdahitel-átütemezési és feltőkésítési programot indít el. (62 – lásd a kkv egyszeri állami feltőkésítéséről mondottakat + a miből megválaszolatlan kérdését)
– A helyi, eddig tőke- és szakértelemhiány miatt kihasználatlan lehetőségek föltárása a mezőgazdasági tevékenység fejlődése mellett hozzájárul stb. (65)
– Különleges figyelmet kell szentelni a munkahelyteremtésben elsődleges szerepet játszó kis- és középvállalatok szempontjainak. Ez a regionális szinten adott gazdasági lehetőségek jobb kihasználását is jelenti. Erősíteni kell a tőkemozgás, a kereskedelemfejlesztés és az exportösztönzés nemzetközileg elfogadott intézmény- és eszközrendszerét. (93)

Oszt ennyi. A Fidesz programjában a magántőke, pláne a külföldi tőke és egyáltalán a Big Business olyasmi,  mint a középkori kereszténységben a szex: sajnálatos módon az élet elkerülhetetlen ténye, de ha lehetséges , kerülni kell az említését, és kizárólag a házasság szentsége alatt, gyermeknemzés céljával űzhető.  A Kádár-rendszer ennél azér egy fokkal engedékenyebb volt. (Btw az a közlés, miszerint '"Európa ismét ráébredt, hogy az ember közösségi lény, közösségbe születik, közösségben él, és önmagát is csak közösségben képes újjáteremteni", és általában a "közösség" mantrázása megint csak KISZ-ben aktív osztálytársaim végeérhetetlen bölcselkedéseit idézi. "Miért nem tudunk végre igazi közösséggé kovácsolódni?" Én akkor Thomas Mannt, Szerb Antalt és Karinthyt olvastam, és a legkevésbé sem izgatott a problematika.)
A mezőgazdaságról, vidékfejlesztésről 8 oldal szól (a mezőgazdaságból élők számának csökkenése, noha világtendencia, szintén a szociálliberális kormányok nyakába van varrva, csak úgy rutinból). Technológiáról, informatikáról, internetről nincs külön rész, csak néhány kötelességszerű szó és mellékmondat, különféle fejezetekben elszórva. A kutatás-fejlesztésről fél oldal, az oktatási rész végére biggyesztve, jóval kevesebb, mint amit – dicséretesen – a fogyatékosok esélyegyelőségéről írnak.
Mindebből egy bukolikus álomvilág kerekedik ki a hitet és erkölcsöt iskolában tanuló, a magyar kultúra gyümölcseit lelkesen élvező, környezettudatos, kis- és középvállalkozókról, biogazdákról. Akik szeretik az államot, mert az is szereti őket, mert az állam az övék, és ők az államéi. Meg egymás közt is összetartanak harmonikus közösségi szellemben (minek ide véleménykülönbség meg több párt?), reggeltől estig szolidarítanak, és nem hajlandók elvégezni a nemzetrontó számtani műveleteket. Ily módon felvehetik a versenyt "a tőkeerős konkurenciával" meg mindenféle individualistákkal, mérlegképes könyvelőkkel, külföldi nagytőkésekkel és erkölcstelenekkel. Vagy ha nem, hát kisnyúl.
Kertmagyarország és a háborítatlan svéd modell kombinációja, üdén naiv kádárista nyelven elbeszélve. (Elgondolkodtató, hogy 17 év alatt ez lett a Fideszből.) Keynes találkozik Németh Lászlóval egy agrárius ország biofarmján, a számítógép és a géntechnológia feltalálása előtt. Back to the1930s. Kár, hogy az az évtized végül is másról szólt.