Idézem:

MN:
Gazsó Ferenc ismert baloldali szociológus szerint, „ami ma az országban történik, a „reform” azt jelenti: azokat az újratermelési szférákat, amelyeket eddig még nem építettek át a piaci logika és a profitmaximalizálás kívánalmainak megfelelően, most átalakítják ezen elvárások jegyében. Azon dolgoznak, hogy a társadalom minden területén, minden alrendszerében, minden a humánerőforrást újratermelő szegmensében a profit dominanciája érvényesüljön”. Miképpen értékeli ezeket a mondatokat?

Szili:
Nagy tisztelője vagyok Gazsó Ferenc professzor úrnak. Úgy gondolom, őrá oda kell figyelni. Magam is sokszor sok helyütt megfogalmaztam, hogy van, ahonnan nem vonulhat ki teljesen az állam. (Már bocsánat, de hol van itt szó teljes kivonulásról? Tf.) Főleg azokból a rendszerekből nem, amelyek reprodukálják azt a humánerőforrást, amellyel egy jól működő országnak rendelkeznie kell. (Dehogy reprodukálják, lásd alább. Tf.) Ilyen az egészségügy és az oktatás is. Ez az a két terület, amelyet garanciákkal biztosítva mindenki számára hozzáférhető kell tenni. Nemcsak azoknak, akik meg tudják fizetni, azoknak is, akik önhibájukon kívül kerülnek olyan helyzetbe, hogy a hozzáférésük csak és kizárólag az állam segítségével valósítható meg.

A pillanatnyi valóságról viszont íme egy másik idézet, egynek (Nagy József):

Az iskolába lépő évjárat tanulói között több mint ötévnyi a fejlettségbeli különbség, ez a különbség az iskolában töltött tíz év alatt, vagyis a 10. évfolyam végéig a duplájára nő. Vagyis az iskola nemhogy csökkentené a különbségeket, de még növeli is: akinek az otthoni szocializációjának nem megfelelő, az már iskolás korában kirekesztődik a jövő középosztályából.
Az alsó tagozat nem képes a tanulók nagy hányadának olvasáskészségét a felső tagozaton elvárt szintre fejleszteni, a felső tagozat pedig nem alkalmazkodik a befogadott tanulók nagyon különböző fejlettségű olvasáskészségéhez. Az iskolák teljesítményét is rontja, hogy az első osztályba lépő gyerekek között szélsőségesen nagyok a fejlettségbeli különbségek.
Miközben a tanulók egy része az oktatásnak, a rendszeres otthoni tanulásnak köszönhetően folyamatosan továbbfejlődik, a tanulók negyede-harmada a 4-6. évfolyamtól kezdődően leblokkol, kikapcsol, tehát már 10-11 éves korukra megtanulják, hogy „reménytelen esetnek” tekintsék magukat, és ne is próbálkozzanak a társadalmi integrációval.

Ez van most, a profithajhászás belépése nélkül, nemzeti-szolidaritási alapon. Ezen semmit sem segít, ha az elitképzést – legyen akár egyházi – az esélyegyenlőség jelszavával kötelezően államilag finanszírozzák, és még kevésbé, ha az elitképzést az esélyegyenlőség jelszavával államilag akadályozzák.

Az egészségügyben hasonló örömök. Családi okoknak "köszönhetően" az utóbbi tíz évben bőven találkoztam rémtörténetekkel. Legyen annyi elég, hogy az intézmények közötti létező különbségekkel (Gazsó, Szili és mások feltevésével szemben) az átlag vidéki néni/bácsi is tisztában van, de abban a tévhitben él, hogy paraszolvencia ellenében a lehetséges ellátások közül a legjobbat kaphatja, illetve a lehetséges legjobb abszolúte is jó. A professziónak a legkevésbé sem érdeke, hogy megingassa ebben a hitében. Őrjöngő felzúdulás lett abból, hogy a létező különbségeket Molnárék láthatóvá tették. Ugyanez történne, ha az oktatási rendszer – első lépésben, még a finanszírozás reformja előtt – transzparenssé válna, és a nép szembesülhetne a hamis szolidaritáselv által eddig álcázott különbségekkel.

A reform mindkét téren abban állna (szerintem), hogy miután az igazságtalanság állami finanszírozása helyett bevezetik az ellátási többlet (legalább egy részének) üzleti finanszírozását, a felszabaduló forrásokat a mindenkinek szolidaritási alapon járó tisztességes minimum fenntartására  és a tagolt társadalomban természetes különbségek csillapítására használnák. (Az oktatásban pl. a munkapiacról kiesők visszaemelése a rendszerbe és közép-, felsőoktatási ösztöndíjak). Ennek átlátásához persze egynél több logikai lépés szükséges, én nem terhelném vele
Szilit.

Ceterum censeo, az öt közjogi méltóság közül kettő (Szili, Bihari) Gazsó-fan, és egy harmadik is hajlik az ilyen ideológia felé. Ennyit a reform esélyeiről