Itt. Valahol érinti az előző posztomat (a III. Köztársaság kétpárrendszere nem most van kialakulóban, hanem most ért véget).
Méretes idézet:

Egy szabályszerű parlamenti választási győzelem semmit nem ér, ha nem lehet eredményét konszolidálni, ha az alulmaradt ellenfél politikai háborút indít a győztes mint a hatalmat megszálló idegen betolakodó, mint "Ős-Ellenség" ellen és minden lehetséges eszközzel azon van, hogy politikai súlyától, közösségi tekintélyétől, szakmai presztízsétől megfossza, berendezkedését a hatalomban meggátolja, normális és folyamatos kormányzását blokkolja, és a háborús állapot, a permanens zűrzavar és a rendkívüli vagy ideiglenes állapot hisztérikus atmoszférájának ("nem tart már soká!") megteremtésével (a zűrzavar egyedüli forrásaként természetesen a politikai ellenséget tüntetve fel) kifárassza, demoralizálja, megossza, letargiába kergesse, megfélemlítse, végső soron pedig a "hatalom földjéről" való kivonulásra késztesse.
A politikai intézmények és szereplők általános tekintélyvesztése, a tényleges és szimulált zűrzavar (reform-zűrzavar, kriminális-kleptokratikus-korrupcionista botrányok zűrzavara, külpolitikai zűrzavar, utcai zűrzavar, zűrzavaros vezetés, zűrzavaros fejű politikai vezető stb.) képének folyamatos mediatizálása oda vezet, hogy a társadalomban mind erősebb a vágy a rendteremtésre: mindegy honnan, mindegy ki, csak jöjjön már valaki, aki rendet és stabilitást teremt és távozzanak, akik miatt ez a zűrzavar kialakult. Ebben a politikai háborúban az aszimmetrikus hadviselés összes bevett eszközével és módjával találkozunk, mindenekelőtt a permanens hadiállapottal, a túszul ejtett társadalommal, az aszimmetrikus politikai háború kihívását megválaszolni képtelen kormányzattal és újabban olyan radikális csoportok megjelenésével, amelyek készek átlépni e jórészt szimbolikus eszközökkel folyó háború politikai határát és a nyílt erőszak eszközeit alkalmazva, az utcán is gyakorolni az aszimmetrikus hadviselést. (Ennek az új, a tüntető tömeget élő pajzsként fölhasználó aszimmetrikus utcai hadviselésnek első nagy győzelme az a csapás volt, amelyet a rendőrség erkölcsi és szakmai tekintélyére mértek, s amelyet ellenzéki politikusok megpróbáltak ugyan a kormányt ellen irányítani, valójában azonban az államot rendítette meg.)