Azt még érteni vélem, hogy az Index miért pattant Morvai Krisztina sikolyára. De hogy magasan kedvenc, a blogomnak is otthont adó online újságom miért teljesíti zokszó nélkül Gaudi-Nagy "kérését", arra kíváncsi volnék.
Apró elméleti bevezetés: az egész rendkívül emlékeztet arra, ahogy Teleki, aztán még inkább Bethlen leszerelte korának kínossá váló "radikálisait", akik közül aztán többen civilizálódtak, mások 20-25 év múlva, krízishelyzetben, szellemi unokaöccseikkel együtt előbújtak a pöcegödörből.*
Morvai és Gaudi-Nagy láthatóan nehezen élik meg, hogy több hónapos tündöklés után ők és pártfogoltjaik az Orbán-juntának pillanatnyilag kb. annyira kellenek, mint üveges tótnak a hanyattesés. Frusztrációjukat pedig, ősi magyar politikai reflexnek engedelmeskedve, a sajtón vezetik le. A normális, sajtószabadságot tudomásul vevő ember (de még a politikusok egy része is) az illető fórumon válaszol rá, ha valami nem tetszőt írnak róla, ami esetleg tényszerűen sem stimmel. Nem így a "jobboldali jogvédő".  Kihasználva, hogy a sajtó-helyreigazítás szabályozása – igen alkotmánybarát módon – az 50-es évek végi közállapotokat tükrözi,** ők nem egyszerűen közlik saját szövegüket, hanem kikényszerítik a közlést, azt a benyomást keltve, hogy az ellenséges és aljas sajtószerv ezt perfenyegetés nélkül nem tenné meg. (Feltehetően a "jobboldali" sajtó gyakorlatából indulnak ki.) 
A Gaudi-Nagy-féle helyreigazításból egyébként nem derül ki világosan, hogy mi a problémája. Ha az egész szöveg helyreigazítás, akkor kettő:
1. A Hírszerző átvette a Független Hírügynökségtől azt a hülyeséget, amit a kurucinfo tett bele szívatásból, miszerint a strasbourgi ítélet a hídfoglalásról szólt. (Hát igen, utána lehetett volna nézni, lásd előző poszt, 2. megjegyzés.)***
2. Azt a megtévesztő állítást tette Gaudi-Nagyról, hogy igazat mond, holott…
Gaudi-Nagy szerint:

az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikkének megfelelő értelmezésével kell alkalmazni a gyülekezési jogra vonatkozó hazai jogszabályokat, ez tehát azt jelenti, hogy egy tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés a békés jellegét megtartja.
Gaudi-Nagy álláspontja tehát, hogy ezt a szabályt – a rendőrség ezirányú téves álláspontjával ellentétben – a magyar köztársaságban is közvetlenül alkalmazni kell, tekintet nélkül a belső jogszabályok (Gytv. és 15/1990 BM rendelet) ezzel ellentétes normatív tartalmára, figyelemmel az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglaltakra. 

Az Egyezményben viszont mindennek a szöges ellenkezője olvasható kiemelések tőlem:

10. Cikk 
Véleménynyilvánítás szabadsága
1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog
magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk,
eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra
tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson.
Ez a Cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy
mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék.
2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok
gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek,
feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek
szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus
társadalomban
a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a
közbiztonság
, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség
vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a
bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok
tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.
11. Cikk 
Gyülekezés és egyesülés szabadsága
1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a
másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei
védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való
csatlakozásnak a jogát.
2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan
korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus
társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy
bűnözés megakadályozása,
a közegészség, az erkölcsök, illetőleg
mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a
Cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az
államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza.

Ebből különben az is következik, hogy van olyan békés tüntetés, ami veszélyezteti a közrendet stb., tehát helyi törvény alapján feloszlatható.
Gaudiék – de a Fidesz jogászai is, Balsaival bezárólag – azt a látszatot akarják kelteni, és azt sulykolják, hogy a) demokráciában egyáltalán nem lehetnek korlátozások, b) a bejelentési kötelezettség nem céloz mást, mint a szabad véleménynyilvánító szívatását, és tulajdonképpen fölösleges formaság, béklyó. A helyzet ezzel ellentétben az, hogy szinte minden demokráciában van bejelentési vagy akár engedélyeztetési kötelezettség, éspedig nem kicseszésből vagy komenizmusból, hanem azért, hogy a hatóságok fölkészülhessenek a közbiztonság és közrend védelmére (beleértve a véleménynyilvánító testi épségét és biztonságát is, ami nem mindig valósul meg, lásd a kendermagos demonstrációk esetét). Vannak vis maiorok, amikor a véleménynyilvánítással nem lehet 3 napig várni, de ha valaki hetekkel előtte telekürtöli a szervezés részleteivel a világhálót, és bejelenti, hogy az évfordulós (!) tüntetéssel veszélyezteni szándékozik a közbiztonságot és a közrendet, az nem ez az eset.
Vagy máshogyan: a helyreigazításnak nem kötelező alkatrésze annak közlése – a valótlan tényállítás elismerésén túl -, hogy mit mondott vagy mit gondolt az illető valójában. Erre a sajtószerv nem kötelezhető, főleg nem bírósági ítélet nélkül. Namost a Gaudi-Grespik-csapat a strasbourgi ítéletre hivatkozva napok óta terjeszt egy manifeszt valótlanságot a szennymédiában. Elefánt ennek az etetésnek a tartalmát nálam tömörebben és kevésbé diplomatikusan fogalmazta meg. Ám tegyék, bolondítsák az övéiket. De az nehezen elviselhető, hogy ezt a valótlanságot helyreigazítás címén mintegy kötelező jelleggel letömjék a Hírszerző torkán és így pl. az enyémen is.
Szóval kíváncsiságom töretlen: miért muszáj demokráciaellenes hazugságokat önostorozás kíséretében közölni?

———————————-
*Apropó, milyen sólyomista szemérmetességből nevezi a Hírszerző a nyilas honlapocskát "radikális jobboldalinak"?
** Ehhez remélhetőleg a strasbourgi emberjogi bíróságnak is lesz egy-két szava, ha az ős-mdf-es Baka András helyén a liberális Sajó András ül majd.
*** Ez is a magyar jog egyik nyalánksága ("híresztelés"): a felperes mint egy étlapból, úgy válogathat a megszívatandó sajtószervek közül. Ha úgy tartja úri kedve, akkor pl. a csalárd forrást (kurucinfo) és a közvetítőt (FH) békén hagyja, az átvevőt beperli.