1. Az intézményt nem Gyucsány mostani kezdeményezése hiteltelenítette, hanem Orbáné ősszel. A törvényben ugyanis az áll, hogy "az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek" eldöntésében vehet részt közvetlenül a nép. Namost ha a gyógyszertári aszpirin, a vizitdíj vagy a földvásárlás részletkérdései az "ország sorsát érintő legfontosabb ügyek", akkor a "legfontosabb" szónak többé nincs jelentése a magyar nyelvben. Sajnálatos, hogy erre a nüanszra nemcsak a sólyomista-pozsgaysta többségű alkotmánybíróság, hanem az OVB sem figyelt fel.
2. Az ellenzéknek joga van a nyomásgyakorláshoz, de ahhoz nincs joga, hogy a napi kormányzást kivegye a kornány kezéből (lásd 1.) Mármint még azt a kevés lehetőséget is, amit az elfuserált alkotmányos rendszer és annak őrei a kormány kezében meghagynak.
3. Ami ellen most Gyurcsány a "néphez" fordult, azok a magyar parlamentarizmus tényleges rákfenéi, és orvoslásuk nem várható a jelenlegi parlamenttől, hiszen esze ágában sincs saját érdekei ellen szavazni. De egyvalamiről megfeledkezett (?), és az a parlament létszáma. Ez sajnos azt a feltevést erősíti, hogy kommunikációs pótcselekvésről van szó. A magas létszám rögzítése és a tömegparlamentnek azok az aktusai, amikkel megnyitotta maga előtt a meggazdagodás útját (és ezzel azt a kényelmetlen terhet rótta a pártokra, hogy a 4 évenként nagy számban kibukó képviselőknek is kell valami jó megélhetést találni > veszett helyi korrupció) ugyanannak a folyamatnak a részei. Az erre épülő parlament semmit sem fog tenni saját maga korlátozására, mint azt Tölgyessy már 89-ben megjósolta. Úgyhogy az orvoslással valószínűleg meg kell várni a jelenlegi rendszer összeomlását.  Annál talán-talán jobb a népszavazás, de persze itt ahhoz jutunk vissza, hogy a nemtelen eszköz rombolja az amúgy is felemás célt.