Az első szavak: Magyarország a gyülekezési szabadosság országa. Az utolsók: nincs két gyülekezési jog és nincs két Btk., "sokkal egységesebb jogértelmezésre és jogalkalmazásra, a politika által sugallt szempontok figyelmen kívül hagyására és a rendőrség sokkal következetesebb fellépésére van szükség". Kiváló elemzés, Dávid csak arról hallgat szemérmesen, hogy a gyülekezési szabadság "mód-, tér- és időbeli" korlátlansággal való azonosításának a Fidesz mellett Sólyom László és az Alkotmánybíróság (nevezetesen Sólyom egykori szárnysegédje, Paczolai) az élharcosa a politikai mezőnyben, és hogy a jogszabályellenesen, vagy akár erőszakkal tüntetők pátyolását a Magyar Királyi Bíróság vállalta magára. De amúgy az első normális megnyilatkozás a politikai berkeiből. A kérdés csak az, hogy:
Mi tartott egy évig?