Aki hallotta a Klubrádión Sarkozy és Gyurcsány közös sajtóértekezletét, és egybevetette azzal a malőrrel, hogy Sarko 10 perc után faképnél hagyta az EPP érdemdús alelnökét, nem értelmezhette másképp, mint hogy a Merkel-Sarkozy konzervatív duó nem egyszerűen megbocsátott Gyurcsánynak, hanem felértékelte, Orbán pedig ejtve van. Nem vagyunk akkora tétel, mint Lengyelország, hogy türelemmel nézzék a fundinackó populizmus randalírozását.
De ugyanaznap Kéri László, aki nem egy mély politikai gondolkodó, a sok laposság között kénytelen volt leszögezni, hogy a kormányprogram, már ami volt, megbukott.
Mivel a Hírszerző bőségesen tudósít a szoci népség-katonaság hőbörgéseiről, nem votlak illúzióim. Gyurcsánynak nincs kivel valódi reformokat csinálnia.
Hogy a szoci ellenállásnak anyagi vagy csupán mentális okai vannak, oknyomozó újságíró deríthetné ki. Én az utóbbira tippelek, ugyanis egyszerűen nem látom, pl. az egészségbiztosításban hol maradtak klasszikusan nagy lenyúlási lehetőségek a pártoknak. De lehet, hogy csak rosszul ismerem a terepet. Mindenesetre le kéne számolni a "kádári métely" teóriájával. Emlékeztetek: minden veszett ellenpropaganda ellenére a többség még júniusban is a több-biztosítós (nem állami többségű többpénzttáras) rendszer mellett volt. Ahogy közvetlenül a Bokros-csomag után semmi érdemleges ellenállást nem tanúsított a hasonló nyugdíjreformmal szemben, sőt.  Nem a kádári örökség kiirthatatlan, hanem a szocik feltételezik a Fidesz egyszerre tébolyult és számító reformellenes agitációjáról, hogy ha ekkora a hangereje, akkor biztos van benne valami igazságmagv. "Ezek ismerik a népet, jobb nem kockáztatni."
Szóval így se reform nem lesz, se választási győzelem 2010-ben, csak egyre butább, hazugabb és depressziósabb kínlódás, sporadikus erőszakfellángolásokkal, minek végén megjelenik a Nemzet Megmentője, AKi Elhozza a Bőséget és a Nyugalmat.
A választásokat éppen a további rombolás megelőzésére kellene előrehozni 2008-ra, lehetőleg még a népszavazási übükirályság elé. Ha az orbánizmus győz, bele fog bukni, és ez hasznos tanulság lesz a nemzetnek.  Ha a Fidesz képes ténylegesen sarkozysta eurokonzervatív irányra váltani, cselekvőképes parlamenti többséggel, akkor elviselem a kulturális-ideológiai ökörködéseiket, hacsak az én és iskolás gyermekeim szabadságjogait nem korlátozzák. Van továbbá egy olyan vágyálmom, hogy az MDF és az SZDSZ úgy megerősödik, hogy a két dinoszauruszpártnak egyenként 128-nál kevesebb mandátuma van, de erre nem kötnék fogadást.