Annyit azért megjegyzünk, hogy a témát az ÉS dobta be még júniusban, és azóta sem a Simicska-konszern jár az élen az újabb leágazások felderítésében, illetve a kritikában. Ez minimum  feltűnő, főleg a 2005-ös magyar nemzetes leleplezősdi vehemenciájával összevetve (Jegessy és Kulcsár "megtalált" fotója, Gyurcsány-trilógia stb.).
Szóval megmarad a kérdés, hogy az antiszemitizmus és a jogtalan államcsecs-szopás vádjával oly szívesen élő MSZP miért nem volt képes rövid úton leépíteni ezt a fiatalt. A válasz a felszínen az ún. pártbeli demokrácia, mely gáttalanul utat enged az önös /h elyi érdekeknek, és ezzel a legnagyobb ostobaságok elkövetését is lehetővé teszi (lásd Szili elnökjelöltsége). A mélyebb ok  szerintem az, hogy az MSZP messze nagyobb annál a méretnél, mint amennyit egy normálisan működő demokráciában megérdemelne, és ennélfogva kis helyi főnökei is sokkal befolyásosabbak, mint amennyit megengedne szellemi kapacitásuk. Ennek oka pedig, megint csak szerintem, nem a Kádár-kori értékek és reflexek beágyazottsága (attól ugyanúgy < 10%-osak lehetnének, mint 90-ben), hanem maga  a politikai szisztéma a vízfej parlamenttel és a beteg választási rendszerrel, és itt hazaértünk kedvenc rigolyánkhoz.

Ugyanehhez: olvasom szegény képviselők panaszát a Hírszerzőn. Mindig bízom benne, hogy a pofátlanságnak is van határa, de mindig csalódnom kell. Na nézzük.

"Szocialista elnökségi forrásunk is az álszentséget emlegette a miniszterelnök bejelentése kapcsán. Mint fogalmazott: a képviselők alapfizetése nagyon alacsony, miközben a magyar elittel kell a képviselőknek kapcsolatot tartania, és állandó téma a frakcióban a médiaképesség kérdése. (Értsd: jó minőségű öltönyökben, illetve kosztümökben illendő szerepelni, illetve jelentős protokolláris költségek vékonyítják a politikusok pénztárcáját.)"

Rendben, kapjanak ruhapénzt, vagy számolhassák el a ruhakiadásaikat, mint minden vállalkozó, akinek az igazolványában benne van a "rádiós és tévés műsorkészítés".  Legyen x % reprezentációs keretük, amit számlával igazoltan kimeríthetnek.

"Azonban az is tény, hogy a képviselők többsége ebből fedez olyan kiadásokat, mint például a választókerületi nyugdíjasklub felutaztatása a parlamentbe; vagy videó adományozása a napközinek, ezért rendkívül demagógnak és cinikusnak tartják a le nem egyeztetett lépés megtételét."

Jól értem, a képviselők a számlákkal le nem fedett költségtérítésből fedezik a kampánykiadásaikat? És ők tanítanák az országot adómorálból?

"Egy másik szerint pedig hosszú távon kontraszelekcióhoz vezethet a döntés: csak az megy képviselőnek, akinek enélkül is bőven van pénze, és csak üzleti befolyását akarja növelni, meg az, akinek a 250 ezer forintos fizetés is óriási előrelépés, cserébe nyomogatja a gombokat, és kész."

Helyesen: "vezethet a döntés" helyett "vezetett az eddigi rendszer", innen stimmel.

És a csúcs: 
"Lázár János "listavezető" a közelmúltban a Heti Válasznak úgy érvelt: "Számlával elszámoltam. Ettől még a Blikk kvázi az én arcommal indított plakátkampányt. Álszentség az egész. 1990-ben olyan alku született, hogy minden képviselő alacsony fizetést kap, cserébe zsíros költségtérítést. Egyébként az MSZP szüntette meg a tételes elszámolás kötelezettségét. Bármikor hajlandó vagyok megszavazni ennek visszaállítását, sőt a rendszer átalakítását is." 
 
Namost Lázár  a honvédelmi bizottság elnöke, frakcióvezető-helyettes. Csak a parlamenti "fizetése" bruttó 700 ezer ft. Azonkívül egy megyei jogú város polgármestere, szintén költségtérítéssel. (Szóval egyik hivatalos énje sem követel egész embert?!) 
Hogy milyen alku született 1990-ben? Kivel "alkudtak meg"? Ne csináljunk már Krisztusból bohócot. A hatalomba jutott elit 386 képviselője 1990-ben minden alku nélkül – nem volt kivel – abban állapodott meg, hogy egyéb jövedelmein túl 
1. alapjáraton folyósítja magának egy minisztériumi osztályvezető fizetését, azaz pártállami méretén is túlduzzasztja a központi államapparátust,
2. ezenfelül zsíros költségtérítést, számlafegyelem nélkül,
3. amiről Lázár úrnak meg a lázongó szociknak könnyedén meg tetszett feledkezni,  kilő minden értelmes és tisztességes összeférhetetlenségi szabályt. Kezdetben ez még az igazgatótanácsi stb. tagságokat is megengedte, mára kénytelenek voltak megtanulni, hogy politikai tőkéjüket a gazdaságban csak családtagjaikon keresztül érvényesíthetik. Eleganciából nem mondok példát.