Odáig még egyet is értek vele, hogy a náciveszély folytonos emlegetése bűn és még több: hiba. Ha a rondasági skálán természetesen sokkal alatta marad is a neonácizmusnak, politikai kihatásában kártékonyabb.
Itt meg is szakad részemről az egyetértés, mert a náci-próbariadózás szerintem azért bűn és hiba, mert a köztársaságot fenyegető tényleges veszélyről, nevezetesen a képviseleti demokrácia, az  értelmes kommunikáció és a közrend módszeres szétkúrásáról terelni el a figyelmet. Amiben a Fidesz mellett pl. az Alkotmánybíróság többsége is részt vesz népszavazásügyi pojácaságával. Sólyomnak azonban árva szava sem volt sem erről, sem arról, hogy mi az a sötét cél, aminek érdekében a kormányoldal a "félelemmel manipulál".  Sőt, az Alkotmánybíróság volt az egyik nebuló, akit a tanár úr külön is megdicsért. Ebből levonhatók a következtetések.

Másodszor: ami Magyarországon van, az nem "radikális jobboldal", hanem igenis sima nemzetiszocializmus, tessék megnézni a programjaikat. Az a tétel, hogy a MIÉP és hasonlók a nyugati xenofób jobboldali pártok megfelelői, nem mástól, mint Lovas Istvántól származik. Neki volt az egyik fő témája az Orbán-kormány idején, amikor valamiképppen legitimálni kellett a Fidesz-MIÉP együttműködést, illetve az esetleges koalíciót. Amikor a MIÉP kibukott, a párhuzam sulykolása is abbamaradt. Jóindulatúan nem feltételezem Sólyomról, hogy Lovastól szerezte a nemzetközi politikai műveltségét, de a tanácsadóinak azért elég ronda égés.

Harmadszor: "Magától értetődik, hogy egy politikai párt a radikális jobboldal megmozdulásaira politikai pártként reagál; vagyis a magasabb szempontokat, az alkotmányos és erkölcsi értékeket pártpolitikai érdekeivel együtt, azoktól természetszerűen elválaszthatatlanul képviseli. A legjobb célért sem cselekedhet másként, mint a pártpolitikai szféra törvényei szerint, lépései politikai hasznát és kárát mérlegelve." Namost itt már nehéz higgadtnak maradni. Mert ezzel ugyanő,. aki össznépi morális válságot vizionált az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének estéjén, menlevelet ad a Fidesz politikájára 2002-ig, sőt 1998-ig visszamenőleg: az ún. "mérsékelt konzervatív" erő és a nemzetiszocialista szélsőség szimbiózisára, hol vulgárnacionalista, hol szélsőbaloldali transzparensek alatt. Már bocsánat, de ez az 5-9 éve tartó szellemi és erkölcsi rombolás mitől lenne inkább megbocsátható, mintha ha valaki "a pártpolitikai szféra törvényei szerint" száz apró trükköt alkalmaz, hogy a tudatos és kitartó rombolók ne kerüljenek hatalomra?

Sólyommal az az alapvető baj – túl az önkritika teljes hiányán – , hogy gyakorlati politikusként nincs semmi tapasztalata, sőt megveti ezt a "szférát". Ahhoz viszont nincs politikaelméleti tudása, hogy betöltse a saját maga által kitalált, magasztos arbiteri szerepet. A "demokratikus államszervezet működése" fölött nem lehet zavaros etikai-természetjogi gondolatmenetek és Kuminéktól felszedett fülesek alapján őrködni. Amire a déli beszéd és az éjszakai történések ellentéte csufi bizonyíték.